Az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület Örökség pedagógiai díjjal jutalmazta az óbecsei Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó 20 éves néptáncoktatói munkáját. Az elismerést Budapesten, a Gyermek Néptáncantológia rendezvényen vehették át nemrég.
Cseszák Balázs és Anikó az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben működő néptánccsoportok művészeti vezetői. Óbecsén hat csoportban tanítanak mintegy 150 táncost, emellett Vajdaság-szerte Zentán,Törökbecsén, Magyarittabén és Magyarcsernyén 13 csoporttal, mintegy 450–500 táncossal foglalkoznak.
A Cseszák házaspár Vajdaság-szerte jelenleg mintegy ötszáz táncossal foglalkozik (Fotó: családi archívum)
– Kicsi koromban a néptánc még nem volt ennyire népszerű és megbecsült időtöltés, mint napjainkban vagy az elmúlt 10–15 évben. Kevés olyan együttes működött, amely szakmailag is megállta a helyét, viszont a fiatalok lelkesedése és a vezetők elszántsága páratlan volt abban az időben. Én is ott lábatlankodtam a szüleim körül a táncpróbákon, és rám ragadtak a dolgok akaratlanul is. Csak később, a középiskolás éveim ideje alatt jöttem rá, amikor újra néptáncolni kezdtem, hogy már ismerem a népdalokat, tudom a néptáncos alapokat, és szerettem is csinálni. A feleségem, Anikó, a Petőfi kultúrkör alakuló gyermek néptánccsoportjába jelentkezett a kezdetekkor, azután énekelt és táncolt is, a gyermek, majd a felnőtt csoportban is. A 2000-es évek elején ismerkedtünk meg, amikor én is újra elkezdtem néptáncra járni. Aztán 2002-ben jött egy felkérés Micsik Bélától, aki a szüleim által ismert engem, hogy besegítenék-e a törökbecsei táncosok felkészítésében. Ezután lassan, az évek során egyre szaporodtak a néptáncosok, új csoportokat indítottunk, és újabb egyesületek kértek fel minket, hogy oktassuk a néptáncot, mi pedig igyekeztünk mindenki kérésének eleget tenni. Így alakult, hogy időközben eltelt 15–20 év, és mi csak néptáncoltunk. Közben persze iskolába jártunk, dolgoztunk, családot alapítottunk, és habár több műfajban is kipróbáltuk magunkat, a néptánc megmaradt. Mindig fontosnak tartottuk, hogy jól csináljuk azt, amit szeretünk, és sose legyünk megelégedve azzal, amit elértünk, hanem folyamatosan fejlődjünk. Mi magunk is szeretünk vetélkedni, versenyezni, bizonyítani, és szívesen készültünk, indultunk többször is megmérettetéseken. A tanítványainknak példaképei és barátai szeretünk lenni. Sokszor mondták, és tapasztaltuk, hogy itt nálunk a néptáncból, meg úgy eleve a művészetekből nem lehet megélni. Úgy van ez, mint a szerelemmel, és mi tényleg úgy is érezzük. Szeretjük ezt csinálni, így találtunk egymásra – mesélte a kezdeteket Cseszák Balázs, aki hozzátette, hogy a tanítványaik közül többen is a néptáncot választották hivatásuknak. Vannak, akik jelenleg is a Békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tanulói, mások pedig már valamelyik magyarországi hivatásos együttes táncosai vagy iskola tanárai. Beszélgetőtársunk elmondta, hogy továbbra is bármikor számíthatnak az egykori táncosaikra, akik felkérésüknek mindig eleget tesznek, és szívesen fellépnek egy-egy nagyobb műsoron, vagy néptáncoktatóként képzéseken és táborokban segítik a Cseszák házaspár munkáját.
Cseszákékat Vajdaság-szerte ismerik a néptáncos körökben, hiszen jelenleg mintegy félezer néptáncossal foglalkoznak.
– Az esetek többségében az ovisoktól a felnőttekig mi vezetjük és tanítjuk a táncosokat. Az utóbbi években azonban a tanítványaink közül kineveltünk néhány táncost, akiknek átadhattuk a helyünket a csoportvezetésben, és egymást segítve folytatjuk a táncoktatást. Az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör néptáncos tagsága a legnépesebb az egész Vajdaságban, itt már kétévente váltják egymást a korosztályok. A legkisebbek és legnépesebbek az ovisok, ők a Kenderkócban táncolnak, az általános iskolások a Kópé, a Csibész, a Csicsóka és a Kisbekecs, az ifjúsági Petrence csoport pedig a legidősebb Kiscimbora táncegyüttes utánpótlásaként már együtt próbál és szerepel. A gyerekcsoportok az egyesület félévi Karácsonyköszöntő és az év végi Évadzáró bemutatón kívül a Kőketánc néptáncvetélkedőn és a saját szervezésű Ricsaj Népművészeti Találkozón, valamint a Párja nincs… elnevezésű néptáncműsoron szoktak szerepelni. A felsős csoportok néhány vidéki meghívásnak is eleget tesznek az év folyamán. Az ifjúsági csoporttal többször jelentkezünk magyarországi régiós és országos fesztiválokra, versenyekre is, Szegedre, Pápára, Nyíregyházára, Egerbe, Dévaványára, ahol mindig eredményesen szerepelünk, és így öregbítjük városunk hírnevét. A Kiscimbora a legeredményesebb és legképzettebb táncegyüttesünk. Tagjai, akikkel kicsi koruk óta foglalkozunk, már átléptek a felnőtt korba. Velük alkalmi, egész estet kitöltő tematikus műsorokat mutatunk be többször is az év folyamán, és sok vendégszereplésünk is van. Tavaly ünnepeltük a törökbecsei Csalogató táncegyüttes fennállásának huszadik évfordulóját, amire külön nagyon büszkék vagyunk, hiszen ez a csoport volt a legelső, ahol elkezdtünk tanítani, egyedülálló és kiemelkedő színvonalat képvisel a szórványban. Szívesen járunk a szórványlakta településekre is néptáncot oktatni, számunkra nem csak a versenyen elért eredmények a fontosak. Sok közösségben nagyobb eredménynek számít, ha a gyermekek felvállalják magyarságukat, ápolják kultúrájukat, magyarul énekelnek és táncolnak, és jókedvvel, szeretettel csinálják azt – mondta Anikó.
Kéz a kézben a színpadon is (Fotó: családi archívum)
Cseszákék számos rendezvénynek a megálmodói és szervezői, olyan foglalkozásokat, képzéseket szerveznek, amelyekkel a népi kultúrát népszerűsítik.
– Húsz évvel ezelőtt kezdtük el szervezni a Ricsaj Népművészeti Találkozót. Ez a rendezvény már néhány éve egész novemberben vándorol egyik településről a másikra. Mi szervezzük a Párja nincs… elnevezésű néptáncos, valamint a Nagy udvara van a holdvilágnak nevű népzenei rendezvényt. Kölyök kalamajka néven gyermekszólótánc-fesztivált, emellett évente több alkalommal családi táncházakat és kézműves táborokat is tartunk. A Hagyományok Háza Hálózat munkatársaiként népművészeti, tematikus óvodás és iskolás foglalkozásokat szervezünk egész évben, az utóbbi két évben pedig az óvodapedagógusok képzését is felvállaltuk. A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon gyakorlati előadásokat tartunk a hallgatóknak, a gyakorlott óvodapedagógusoknak pedig akkreditált továbbképzést szervezünk. Öt évvel ezelőtt kezdtük el az óbecsei fiatalok népzenei képzését, és a Forrás Magyar Népművészeti és Kulturális Oktató Központon belül a Petőfi-kultúrkörrel karöltve citera-, hegedű-, illetve cimbalomoktatást szervezünk vajdasági népzeneoktatókkal, Cseszák Zsomborral és Micsik Bélával együttműködve – mesélte Anikó.
Az óbecsei Cseszák házaspár kimagasló pedagógiai munkáját az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület Örökség pedagógiai díjjal jutalmazta. Beszélgetőtársaink egyetértettek abban, hogy egy ilyen díj mindig felelősséggel jár, hiszen ezt csak egyszer érdemeli ki az ember, viszont állandóan bizonyítani kell azt, hogy kiérdemelte.
– Váratlanul és izgalommal ért minket a hír, hogy idén mi vehetjük át az Örökség pedagógiai díjat. Az évek során kaptunk már máskor is ilyen jellegű díjakat különböző fesztiválokon és versenyeken, ez alkalommal viszont a Kárpát-medence legjeit felsorakoztató Néptáncantológia színpadán teljesen más élmény, és sokkal nagyobb megtiszteltetés volt a magyarországi néptáncos szakma színe előtt. Van még sok megvalósításra váró ötletünk és tervünk, amelyek a megfelelő pillanatra, alkalomra várnak. Ugyanakkor a család mindig a legfontosabb számunkra, bármennyire is kevés szabadidőnk van, az együtt töltött pillanatok a legszebbek – tette hozzá a házaspár.
Nyitókép: Kéz a kézben a színpadon is
