A keresztények, akik hisznek Jézus Krisztusban, karácsony éjjelén az ő születését ünneplik. És a többiek vajon mit ünnepelnek?
Az interneten és a közösségi oldalakon olvasható néhány válasz: [karácsonykor] „a szeretetet ünnepeljük, és egymásnak adunk ajándékot”, de „nincs semmi jézuska” (kis kezdőbetűvel írta!).
Vagy:
„Mi sem vagyunk vallásosak, de díszítünk fát, este filmeket nézünk, vacsora általában hal, töltött káposzta, ilyesmi. Szóval, szinte úgy, mint a vallásosaknál, csupán nem járunk éjféli misére.”
Egy felnőtt írja:
„A karácsony szokás, a vallásos része sose érdekelt, csak a különleges hangulata miatt tartjuk, mint a nagy többség. Az ajándékok sem fontosak, sőt én nem is vásárolok.”
Sokaknak ez a nap végtelenül szomorú.
„Karácsonykor van a kamaszként meghalt fiam születésnapja – írja egy édesapa. – Van még gyerekem, de elvált vagyok, el szeretnék menekülni a világ elől. Hova menjek, ahol túléljük a karácsonyt? – kérdezi, majd elmagyarázza a helyzetüket. – Mondjatok olyan helyet, ami kimossa az agyunkat, elfelejteti, hogy miért vagyunk itt, esetleg valami közös programot tudunk csinálni.
Hasonló gondját osztja meg egy fiatalember:
„Mit kezdjek magammal karácsonykor? Egyedül élek albérletben, és úgy alakult, hogy az idén egyedül töltöm az ünnepeket.”
Hosszú listát készíthetünk a szerencsétlenekről, szomorúakról, azokról, akiknek vagy nincs családjuk, vagy csonka családban élnek, továbbá a magányosokról, a házasságban élő magányosokról, betegekről, öregekről, alultápláltakról, vagy akiknek nincs mit enniük, akiknek nincs fedél a fejük fölött, akik rabok, katonák…
Szentmártoni Mihály szerint a karácsony a világosság, az öröm, a szeretet és a gyengédség ünnepe. Az újvidéki teológus, pszichológus, a Pápai Gergely Egyetem professzora hangsúlyozza: Jézus születésekor mély sötétség honolt az emberek szívében is. Akkor is, mint ma is, volt szenvedés, éhség, sírás…
A betlehemi Kisded, Isten világossága beleszületett a sötét világba, amelyet mi tettünk ilyenné. Krisztus megszületett, itt van közöttünk, azok szívében, akik befogadták. És együtt vándorol velünk a sötétségben. Karácsony éjjelén kigyulladt egy csillag, amely eligazít bennünket akkor is, amikor nem látjuk a következő lépést. Ez a csillag azóta újra meg újra kigyullad a jóakaratú emberek szívében, akik tovább viszik az örömhírt mint imbolygó pici fényeket a történelem éjszakájába.
Karácsony az öröm ünnepe. Jézus születése óta semmilyen éjszakában nem vagyunk egyedül. A karácsony azt üzeni, adjuk át Jézusnak örömtelenségeinket, hétköznapjaink gondjait-bajait, hogy eltölthesse szívünket örömével.
Karácsony a szeretet ünnepe, a gyengédség ünnepe. Isten, aki maga a Szeretet, nem akart senkit megijeszteni, karácsonykor azért jött gyermekként a világba, a betlehemi jászolba.
Egy fiatal özvegy kisbabával várja az első karácsonyt a férje nélkül, mégis tapasztalja: Jézus az Immánuel/Emmánuel, ami azt jelenti: Velünk az Isten (Mt 1,23). Isten eljött, hogy köztünk lakjon, és szállást vegyen bennünk mindörökre. Isten ugyanis ott lakik, ahol befogadják.
Persze, Isten mindig velünk volt, de a jászolban fekvő kisbaba bizonyítja, hogy velünk van emberi alakban. Ő egy közülünk, aki szenvedett, ahogy mi szenvedünk, hogy megérthesse fájdalmainkat. Hogy tudja, hogyan vigasztaljon és segítsen minket. Azért jött, hogy kiszabadítson, hogy kibékítsen Istennel. Jézus érkezése azt jelentette, hogy Isten, az Atya elküldte a Fiát, hogy megszabadítsa a világot a bűntől.
Bármilyen megpróbáltatások érnek bennünket, nem vagyunk egyedül. Ha bármire szükségünk van – szabadulásra, erőre, reménységre –, Immánuel mellettünk van.
A szenvedésben sem vagyunk egyedül. Nem nélkülözzük a szeretetét, mindenre képes erejét. Nem nélkülözzük a biztonságát, a gondviselését, bölcsességét és a jelenlétét, mert ő velünk levő Isten!
Karácsonyestén érezheted magad magányosnak, szerencsétlennek. Krisztus azonban ott van veled, megért és segíteni tud. Új örömmel ünnepelheted karácsony reggelét, mert ő – maga Isten – eljött, hogy veled legyen.
