A boldogsághoz csak két befőttes üveg kell. Egyik kedves ismerősöm osztotta meg ezt velem a Facebookon, s elhatároztam, remek ötletének megvalósításával kezdem az új esztendőt.
Tanácsa szerint minden jó dolgot, ami aznap velünk történik, felírunk külön-külön cédulára, és beledobjuk az egyik üvegbe, a kudarcainkat, csalódásainkat pedig a másikba. S amikor nehéz napunk van, vagy amikor sorozatosan nehéz napok keserítik meg életünket, akkor abba a befőttes üvegbe nyúlunk, amelyikben a „jó” cédulákat gyűjtjük.
Január első heteiben már kiderült, hogy egykettőre megtelik a „rossz” üveg, emiatt úgy döntöttem, nem gyűjtögetem azt, ami nem visz előre. Inkább kerüljön az üvegbe barátnőm házi méze reggelihez vagy anyósom savanyúsága ebédhez.
Nem akarom nyalogatni a sebeket, hanem csak előre nézni. Megköszönni a megpróbáltatásokat, levonni belőle a tanulságot, s mindent megtenni, hogy részemről másnap kevesebb tévedés, mulasztás, baj, szomorúság és több jó cselekedet legyen.
S most, december utolsó napjaiban én, többszörös „hajótörött” kimondhatom: ez volt életem egyik legboldogabb éve. Hála, hála. Mindenért hála! Hála, hogy túléltem.
„Az élet nem kívánságműsor”– fogalmazta meg találóan fiatal, tehetséges, volt kollégám. Valóban így van. De egy csodálatos, merész kaland lehet, ha másképp gondolkodunk.
A problémák nem problémák, ha úgy tekintünk rájuk, mint kihívások, amelyek által megerősödünk. Két alkalommal alaposan összetörtem magam, néhányszor, ha az őrangyalom időben nem rángat vissza, eltapostak volna. Elveszítettem majdnem a szemem világát, aztán valahol ott felejtettem a pénztárcámat a fizetésemmel. Megfújták a felújított kerékpáromat. Mindezért magamat okolom. Figyelmetlenség, fáradtság, kimerültség, kialvatlanság, magánórák és más munkák vállalása szinte pihenés nélkül, hogy kihúzzuk a hónapokat, amíg a férjemnek, aki otthon próbált mindenben a segítségemre lenni, sikerül munkát kapnia. Aztán én is állás nélkül maradtam… És történtek még olyan kíméletlen helyzetek, amelyeket csak a Jóistennel tudtam megosztani. Akkor is, mint minden más alkalomkor kimondtam a varázsszót: Hála, Uram, hála, köszönet ezért és mindenért. S hiszem a Szentírásban olvasott üzenetedet: azt, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik. Hiszek, és bízom benned, hogy nem hagysz cserben.
A Szentírás szavaival vigasztalt: „Legyen meg a te hited szerint.” Ezt az üzenetet a szívembe véstem, mondogattam. És jeleket kértem tőle és kérek mindennap, hiszen éppen ő mondta, ígérte nekünk: Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
S én nem zörgettem, hanem dörömböltem: Mutasd meg a te akaratodat, a te utadat, hogy felismerjem. Mindent elvállalok, amit tudok, vagy amit megtanulhatok, mindent, ami tisztességes. S mondtam ezt nem magam miatt, hanem mindazok miatt, akiknek az életéért anyaként, feleségként, gyerekként, emberként felelős vagyok.
Napról napra a történések által meggyőződtem róla: Isten útjai nem a mi útjaink. De ha okoskodásunk helyett megbízunk benne, millió lehetőség közül talán éppen a leglehetetlenebbet kínálja fel nekünk, próbára téve hitünket, bizalmunkat. Ha merünk igent mondani, akkor látjuk, ezerszer többet ad, mint amennyit kértünk: számunkra, és azok számára, akikkel önzetlenül törődünk.
Csupa ajándék tőle: szorgalmas, önálló gyermekeink, unokáink, szüleink, akik még élnek, és még egy új élet a családban, néhány barátunk testi gyógyulása, régi barátságok felújítása, megtérések, emberi kapcsolatok gyógyítása, önzetlen emberek megismerése, és munka nemcsak számomra, hanem négy fiatal számára is, akikre önkéntes munkámat, szeretetemet szenteltem, hogy kibontakozzon önbizalmuk.
Az élet valóban nem kívánságműsor. Mégis „aki szeret, aki mindig szeret, nem ér rá panaszkodni és boldogtalan lenni” (J. Joubert). Belesimulva Isten akaratába, vele és a jó akaratú emberekkel együttműködve ott, ahová az Úr rendelt, csodálatos tervek valósulnak meg. Munkatársként rád is számít.
Hiszem, hogy mérhetetlenül gazdag ember vagy, mert csak a jót gondolod, mondod, teszed, és adod tovább. Boldog ember vagy, ha akarod. Az új esztendőben is!
