A multidiszciplináris csapat minden restaurálással kapcsolatos problémára megoldást talál. Snežana Vučetić, dr. prof. Jonjaua Ranogajec, Helena Hiršenberger és dr. Bojan Miljević az anyagvizsgáló laborban
A korábbi évszázadok mesterei által elkészített épületek, műtárgyak az idő múlásával rongálódnak, sérülnek, használódnak. Dr. prof. Jonjaua Ranogajecnek és kutatócsoportjának sikeres munkája az innovatív, kompatibilis anyagok készítésére irányul, célja, hogy a megrongálódott épületet, műtárgyat visszaállítsa eredeti szépségébe. A kulturális örökségünk iránti szeretet a különböző nemzetiségű és foglalkozású kutatókat lelkes csapattá kovácsolta.
Tíz évvel ezelőtt Snežana Vučetić az újvidéki Technológiai Karon megírta az első, kulturális örökség témájú diplomamunkát. A korszerű konzerválás és restaurálás igényével dr. Jonjaua Ranogajec, a Technológiai Kar Anyagmérnöki Tanszékének vezetője még előbb kezdett együttműködni a Tartományi Műemlékvédő Intézet és a Matica srpska Galériájával, akkor, amikor még az Technológiai Karon ehhez a munkához nedvességmérőjük sem volt. Az utóbbi években dr. Ranogajec tanárnőnek és Helena Hiršenberger kutatómunkatárs-menedzsernek és a projektumoknak köszönhetően a Technológiai Kar pincéjében, öt helyiségben mobilis laboratóriumot alakítottak ki. Ami azt jelenti: a legkorszerűbb felszerelést a kutatók bepakolják a bőröndökbe, és irány a terep!
Mivel nemcsak helyi jellegű, hanem időszerű, európai konzerválási és restaurálási kihívásokkal foglalkozik az újvidéki kutatócsoport, partnerei, sőt koordinátorai voltak 2011 és 2015 között a HEROMAT gazdasági-társadalmi-tudományos, nagy projektumnak, amelyhez az Európai Unió biztosította a pénzt.
– A „tudás kis központjaként” tartanak bennünket számon – mondta a menedzser. – Minden konzerválási feladat új kihívás elé állít bennünket: különböző történelmi anyagok állapotát kell megvédeni, felújítani, ezért a nagy mennyiségű tudás és tapasztalat mellett fontos a más karokon dolgozó kollégákkal való jó együttműködés. Mi is olyan forenzikusok vagyunk, mint azok, akiknek a munkáját a nézők élőadásban kísérhetik például a History csatornán.
Dr. Ranogajec tanárnő lelkes csapatát alkotja: dr. Bojan Miljević tudományos munkatárs, fizikus, Snežana Vučetić asszisztens, okleveles technológus, Helena Hiršenberger kutatómunkatárs, projektmenedzser, továbbá az interdiszciplináris munkából többek között prof. dr. Siniša Markov, dr. Dušan Lazar és munkatársaik is kiveszik részüket.
– Ha mi elő tudjuk állítani a történelmi anyagot, akkor meg is kell tudnunk védeni – magyarázta a tanárnő. – Foglalkoztunk polimér anyagokkal, klasszikusakkal és újakkal is, hogy megvédjük a kulturális örökségünket. A több száz éves, nagyon érzékeny történelmi anyagot, amely a kulturális hagyaték alapja, különböző módszerekkel kutatjuk az összetételét, a struktúráját. Együttműködünk a műemlékvédő intézeteinkkel, ahol építész- és építőmérnökök, festőművészek, kémikusok dolgoznak, évek során igazi partnereinkké váltak. Az objektumok, várak, kastélyok, archeológiai leletek mellett most már freskókat, festményeket konzerválunk, restaurálunk, a „hordozható laboratóriumunkkal” eljutunk a galériákba, a zombori Milan Konjović Galériával is sikeresen megvalósult egy projektumunk.
Tíz partner és öt ország (Szlovénia, Olaszország, Nagy-Britannia, Oroszország és Szerbia) vett részt a HEROMAT projektumban. Két feladat várt ránk: a régi anyag konszolidációja, azaz megerősítése. Előtte ki kellett, hogy vizsgáljuk a cserepet, a követ, a homlokzat és a fal habarcsát (maltert), valamint elő kellett állítanunk olyan új, megerősítő anyagot, amely alkalmas mind a szilikát-, mind a karbonát-alapú anyagok számára. Ezt a feladatot a szlovén kollégáink vállalták, mi meg, hogy ezt a konszolidált rendszert megvédjük, előállítottunk egy úgynevezett fotokatalikus, átlátszó bevonatot. A környezet- és emberkímélő nanoanyag nem sérti meg a megvédendő anyagot, sőt öntisztító, amit azt jelenti, hogy napsugarak hatására megtisztul. Kipróbáltuk a bácsi váron, a szlovéniai, Ptuj melletti barokk kastélyon, a Péterváradi-vár egyik részén, valamint néhány új objektumon. Továbbá fontos követelmény volt, hogy az esztétikus bevonatot a szél, az eső, a hó ne mossa le. Gondoltunk a következő generációkra, amelyek folytatják a munkánkat, és nálunk biztosan okosabbak lesznek. Ez olyan bevonat, amelyet, ha, úgy ítélik meg, hogy le kell venni, eltávolíthatják az alapanyag megsértése nélkül. A konszolidánst és a fotokatalikus bevonatot kipróbáltuk –40 fokon, amikor a Fehér-tenger partján jártunk, így szavatoljuk, hogy nem fagy meg a szállítás során sem!
Ezt a bevonatot üzemi partnerük, az újvidéki HGP Kft. gyártja. A kutatók a laboratóriumi kísérleteik eredményeit terepi alkalmazásuk előtt kipróbálják reális feltételek között, a 4×8 méteres, különféle anyagból épített „próbafalon” a HGP üzemében.
– A hordozható felszerelésünkkel a terepen nagy precizitással megvizsgáljuk az anyag kémiai összetételét. Az egymást kiegészítő eljárásokkal többet meg tudunk állapítani az anyagról, hogy egy későbbi munkafázisban előállíthassuk az identikus anyagot vagy egy vele kompatibilis újat a restaurátorok számára. – A kulturális hagyaték épületeinek és az újaknak a restaurálása, illetve a restauráció folytatása a befektetőktől függ, akik láthatják, miben különbözik az eredeti felület attól, amelyet megvédtünk az öntisztító, átlátszó anyagunkkal. Mi most már nemcsak vizuálisan, hanem korszerű felszerelésünkkel tudjuk kísérni a terepen munkánk minőségét.
A bácsi váron konzervátori munkálatok folytak/folynak a HEROMAT projekt keretében, amelyet az Európai Unió finanszíroz. A tervek szerint a bácsi vár, a Ferences Rendház és a bogyani (Bođani) szerb pravoszláv kolostor „nyitott múzeum” lesz, s mint ilyen egyedülálló projektum Szerbiában. Bács évszázadokon át a Délvidék egyik legjelentősebb központja volt. Egy oklevél szerint 1158-ban II. Géza király Bácson töltötte a húsvéti ünnepeket. A romjaiban ma is meglévő lovagvárat hányatott történelme során az osztrák seregek 1705-ben felrobbantották. A Tartományi Műemlékvédelmi Intézet néhány évvel ezelőtt restaurálta a lakótornyot.
Snežana Vučetić bácsi munkájuk egyik érdekességéről szól.
– Megvizsgáltuk a vár épületanyagát, elemeztük, majd mikrobiológiai módszerrel (só, nedvesség hatásával stb.) sikerült olyan új anyagot előállítani, amely „régibb” volt az eredetinél. Először azon próbáltuk ki a fotokatalikus bevonatot, hogy meggyőződhessenek a konzervátorok, hogy nem sérti az eredeti anyagot.
Bácson a 13. századtól Ferenc-rendi templom van, amely valamikor a templomos lovagok temploma lehetett. A Nagyboldogasszonynak szentelt, impozáns méretű, ferences templom a legrégibb Bácskában. A ferences rendházban dr. Ranogajec munkatársaival elvégezte az előzetes anyagvizsgálatot, csatolta a projektumhoz, amelynek alapján az Európai Unió folyósítja a restauráláshoz szükséges pénzt. A munkálatokat a Tartományi Műemlékvédő Intézet munkatársai két hónappal ezelőtt kezdték meg.
Az egyetemi tanárnő különben büszke arra, hogy eredményesen együttműködnek a Mileva Marić-Ajnštajnról elnevezett műszaki középiskolával, a diákokkal üzemi gyakorlatra járnak, és arra is, hogy két újvidéki gimnáziumból heten náluk írják a diplomamunkájukat. Továbbá elmondta, hogy kollégáival együtt arra törekednek, hogy kutatómunkájuk tapasztalatait átadják az egyetemi hallgatóknak, a középiskolai tanároknak és diákoknak. Alig várják a tavaszt, hogy ismét a terepen is dolgozzanak.
