(Dávid Csilla)*
A délvidéki magyarság jelképévé lett aracsi pusztatemplom téglaépületének romjai a Törökbecse, Beodra és Basahíd közötti határban találhatók. A templom eredetileg háromhajós, bazilikás szerkezetű, boltozott, román stílusú építmény volt, később a ferences liturgiai szokásoknak megfelelően elhelyezkedő toronnyal egészítették ki. A templom valószínűleg egy korábbi templomot felváltva épült. A 16. századi török pusztítások nagy kárt tettek benne, a környék elnéptelenedett. A 19. századi romkultusznak és a művészettörténeti-régészeti tudomány általi felfedezésnek köszönhetően menekült meg a teljes pusztulástól. Állagmegóvó helyreállítási munkálatok céljából vizsgálták ki a templom építőanyagának összetételét. Az eredményekről az újvidéki Technológiai Karon dr. Janja Ranogajec egyetemi tanár, a kutatócsoport vezetője számolt be a tavaszi anyagvizsgálati iskola résztvevőinek. Az elméleti-gyakorlati képzést kulturális örökségünk konzerválása és restaurálása céljából szervezték a műemlékvédő intézetek, a Matica srpska Képtár munkatársai és az érdeklődő fiatalok számára.
A jelenlevők érdeklődéssel hallgatták Svetlana Bakić előadását is. A Tartományi Műemlékvédő Intézet okleveles építészmérnöke, konzervátor tanácsadója évek óta az aracsi pusztatemplom, illetve ahogy ő mondta, a bazilika építőanyagának kivizsgálásával foglalkozik. Arról érdeklődtem, hol tartanak a munkálatokkal.
– A középkori templom restaurálásával és részleges felújításával kapcsolatos kutató jellegű előmunkálatok 2011-ben kezdődtek. Részletesen feltérképeztük, megörökítettük a jelenlevő állapotot, regisztráltuk a leromlást az építészeti struktúrában. Sok adatot kaptunk, amely a bazilika eredeti kinézetére utal. A múlt század hetvenes éveiben a kutatásokat, a művészi vizsgálatokat a szakirodalom, a dokumentáció és a hasonló stílusú templomok alapján végezték. Mi inkább a mérnöki-műszaki-technológiai módszereket, eljárásokat alkalmaztunk. Mivel nem tudjuk, pontosan ki mikor építette a templomot, értékes számunkra minden új adat, amely fényt derít a múltjára.
A Technológiai Kar kutatócsoportja megállapította az építkezésre használt tégla, kőzet, malter tulajdonságait, hogy elő tudjunk hasonlót állítani és pótolni a hiányt a projektumban előirányzott helyeken. Az úgynevezett nyugati fal középső része arról árulkodik, hogy az építők különféle téglát használtak, feltételezzük, hogy azokat a téglákat utólag építették be a 14. században, amikor fel lett újítva a templom és megépítve a harangláb. A kivizsgálások igazolták feltevéseinket, hogy ezek a téglák a szomszédos tégláknál fiatalabbak – hallottuk a szakembertől, aki a következőket is elmondta:
– A feltevések szerint a bazilika belsejében létezett egy régebbi, kicsi templom az északi oszlopok között. Az ásatások során, amelyet Nebojša Stanojev archeológus vezetett, ezek az alapok megsemmisültek, a kiásott területet befedő sárga föld alapján azonban meg tudták határozni a templom alapzatát. A talaj geomechanikai kivizsgálása során kiderült, az a magaslat, amelyen a templom állt, utólag lett feltöltve 1–1,5 méter földdel. Az alapzatot a Technológiai Kar munkatársaival vizsgáltuk ki. Kíváncsiak voltunk az alapzat korára, és arra, vajon két fázisban épült-e a templom. Az északkeleti oszlop mellett kiástuk az alapzat gödrét, 2,2 méter mélységben, és ez is bizonyította, hogy két szakaszban építkeztek, és hogy a bazilika az újabb építmény, amely egy régebbi alapra lett építve. A technológia, a tégla égetésének módja, hőmérséklete utal arra, melyik a régebbi, és melyik az újabb építmény. Biztos akartam lenni abban, hogy az egész bazilika épülete a régebbi alapra lett felemelve, illetve hogy minden alap két fázisban épült, vagy ez csak a belső, kis templomra jellemző.
Ugyanezzel a kutatócsoporttal végeztünk két ellenőrzőfúrást a nyugati részben és a déli apszisban, és ez bizonyította, hogy a bazilika alapzata két fázisban lett építve. Ezekhez az értékes adatokhoz a Technológiai Karral és dr. Janja Ranogajec egyetemi tanárnővel való együttműködés során jutottunk. Többek között meg tudtuk határozni az úgynevezett biofilmet, amely befedte az építményt. A biofilm, azaz a moha és különféle mikroorganizmusokból álló lerakódás pusztítja az építményt. Mindezeknek az eredményeknek a birtokában írtuk meg a restaurálási projektumot.
Egyes munkálatokat már sikerült kiviteleznünk, mert két alkalommal kaptunk pénzt a Magyarország–Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programnak, a Monatur és Edict projektumnak köszönhetően. Konzerváltuk az eredeti 13. századbeli kőszobrokat, megtisztítottuk a biofilmtől, a fekete lerakódásoktól, konzerváltuk a rendelkezésünkre álló, legminőségesebb anyagokkal, átfestettük hidrofób szerrel. A nyugati falon két férfifej alakú, tipikus román kori, nagyon értékes kőkonzolt megvédtünk a leromlástól. 2014 júliusában megsérült a rozetta, valószínűleg belecsapott a villám, és szétesett. A kapott összeget restaurálásra és rekonstruálásra fordítottuk. A széttört részeket figyelmesen összeragasztottuk, és visszahelyeztük eredeti helyére, a hiányzó részek ugyanabból a kőfajtából, homokkőből lettek kifaragva, mint az eredeti, az oszlopfőtartókat is teljesen rekonstruáltuk, megtisztítottuk és megvédtük. Most szép.
A tavaszi restaurátor-iskola munkájába bekapcsolódott Jasna Gulan, a Tartományi Műemlékvédő Intézet festőművész-konzervátora is. Elégedett.
– Már több mint tíz éve intenzíven együttműködünk a Technológiai Karral a különféle konzerválás-restaurálási nemzetközi projektumokban is. Mivel technológiai és kémiai ismeretei nem elegendők, szükség mutatkozott restaurator-konzervátorképzésre. Ebből nőtt ki ez az iskola, amelybe mi járunk, hogy minél minőségesebben a gyakorlatban alkalmazni tudjuk az új ismereteket.
– Az utóbbi két évben részletes, multidiszciplináris kutatásokat folytattunk a Krušedol-kolostor falfestészetéről, konkrétan majd elkezdjük megvalósítani a kutatások közös eredményeit – mondta Olivera Brdarić, a Tartományi Műemlékvédő Intézet festőművész-konzervátora. – Mindez máshol is hasznosítható lesz: Magyarországon a ráckevei (Srpski Kovin) szerb ortodox monostora történelmi falfestészetének szanálását, konzerválását Jasna Gulan kolléganőm fogja vezetni.
Una Galečić, az újvidéki Természettudományi –Matematikai Kar kémia szakos hallgatója elmondta, az érettségi munka megírása során vette fel a kapcsolatot a Tartományi Műemlékvédő Intézettel és a Matica srpska Képtárral. Tudományos szempontból is érdekli a konzerválás és restaurálás, ezért jár kémia szakra.
– Részt vettem a restaurátoriskola eddigi remek előadásain és gyakorlatain, megismerkedtem a műszerekkel, amelyekkel a különféle kivizsgálások elvégezhetők. Ilyesmibe különben nincs betekintése a hallgatónak az egyetemen, amelyen tanul – mondta a másodéves egyetemista.
A sikeres tavaszi képzés szervezője dr. Janja Ranogajec, a Technológiai Kar egyetemi tanára és kutatócsoportja. A nyári iskolára júniusban kerül sor.
