A palicsi filmfesztivál új magyar filmeket bemutató programrészében a Tősér Ádám rendezésében készült Blokád című filmet is láthattuk. Az alkotás valós eseményeket dolgoz fel, Antall József egykori miniszterelnökre fókuszál, aki nem sokkal a beiktatása után élete legnehezebb próbatételével találta szembe magát, a taxisok tüntetésével, akik blokád alá vonták a várost, majd pedig az egész országot. Tősér Ádám a sajtótájékoztatón fejtette ki, hogy ez egy történelmi fikciós film, százszázalékosan pontosan nyilván nem lehet visszajátszani az eseményeket, de nagyon körültekintően jártak el a készítésénél és a lényegi pontjai teljesen hitelesek. A Nemzeti Filmintézet döntőbizottságának határozata alapján Magyarország a Blokádot nevezte be a legjobb idegen nyelvű filmek Oscar-versenyébe. A rendezővel mi is beszélgettünk a film kapcsán.
Hány éves volt, amikor az események zajlottak? Mennyire emlékszik rá?
– Tízéves voltam, de eléggé határozottan emlékszem a történtekre.
Hogyan látja a filmet érintő visszajelzésekből, ez a téma ennyi év után is érzékenynek számít?
– Érdekes, hogy ez még mindig egy érzékeny téma. Talán azért, mert ez egy feldolgozatlan, kibeszéletlen történet. Nem lett kitárgyalva, hogy az események hogyan történtek, és pont emiatt nagyon fontos ez a téma. Továbbá, nem készült még film a rendszerváltozásról. Úgy gondolom, hogy ez az egész térség problémája. Nem készültek a rendszerváltozásról szóló filmek sem Szlovákiában, sem Romániában, sem itt, Szerbiában, holott kellett volna. A közbeszédben erről gyakran volt szó, az emberek sokszor beszéltek arról, hogyan lett vége a szocialista rendszernek, de arról kevésbé, hogy az új demokratikus állam hogyan stabilizálódott, és ebben milyen nagy szerep jutott Antall Józsefnek. Nemcsak ebben, hanem abban is, hogy az egész térség nemzetközi megítélése a helyére kerüljön, mert egy nagyon felkészült politikus volt. Antall József fiatal kora óta politikusi pályára készült, de majd hatvanévesen adatott meg ez neki, Magyarország miniszterelnöke lett, Németországba és Amerikába is ment tárgyalni. A nyugati politikusok nagyon meglepődtek akkoriban, hogy itt létezik egy ekkora kaliberű politikus. Antall József tehát az egész térségre nézve rendkívül jó hatást tett. Akkoriban Magyarország a demokratikus rendszer megszilárdításának zászlóshajója volt, tehát élen jártunk ebben gazdaságilag és más tekintetben is. Nézzük csak meg, mi történt Jugoszláviában, Romániában, vagy Lengyelországgal, amely nagyon súlyos, hosszan tartó gazdasági válsággal nézett szembe a rendszerváltozás után. Magyarországon ez az átmenet sokkal fájdalommentesebb volt. Nem volt persze teljesen az, nagyon sok vesztese lett a rendszerváltozásnak, nagyon sokan elszegényedtek, de még így minden jobban alakult, mint a többi országban.
Tősér Ádám a palicsi filmfesztivál sajtótájékoztatóján (Fotó: palicsi filmfesztivál, Damir Vujković)
Hogyan ítéli meg a film fogadtatását?
– Nem igazán érdekel, hogy a kritika mit mond, mert a nézőknek készült. A nézők márpedig nagyon szeretik, méghozzá széles korosztályban. Számomra fontos volt, hogy ne csak azok nézzék meg, akik nosztalgiáznának, akik ezt átélték, hanem olyanok is, akik akkor még nem is éltek, és nem tudnak semmit sem a filmről. Itt a vetítésen is azt tapasztaltam, hogy a terem tele volt fiatalokkal és hatott rájuk a film, úgy is mondhatjuk, hogy működött. Nekem úgymond jobb közönség az, amely a kilencven utáni születettekből áll, mert akik ezeket az eseményeket átélték Magyarországon, azoknak megvan a saját történetük a taxisblokádról és a rendszerváltozásról, mindenkinek külön. A saját történet azonban csak egy nagyon pici szelete az egésznek, ezért nem biztos, hogy mindenki azt látja vissza, amit ő gondol. Rengeteg filmet kellene csinálni ahhoz, hogy mindenki a saját történetét láthassa vissza. Mindenkinek van egyfajta tapasztalata az eseménnyel kapcsolatban, és ezt szeretnék visszaigazolni. Akik pedig még akkor nem éltek, úgymond szűz szemmel, elvárások nélkül nézik a filmet, és ezért is nagyon jó az, hogy nekik tetszik a film.
Különleges színészi feladatnak számít az, ha egy létező személyt kell megformálni. Olyan valakit, aki élt és még él az emberek tudatában. Mit keresett a főszereplőben? Ráadásul két színészről volt szó, aki a fiatal és aki az idősebb Antall Józsefet játssza el...
– Azt, hogy a habitusa legyen hasonló. Antall József egy nagyon fegyelmezett, kimért ember volt, született vezető típus, akinek nem kellett felemelnie a hangját ahhoz, hogy figyeljenek rá. Ezt a habitusú színészt kerestem, pontosabban kettőt. Az is fontos volt, hogy legyen finom, okos humora, ami Antall Józsefnek is volt. Szerintem nagyon jó választás volt Seress Zoltán és ifj. Vidnyánszky Attila is, mindkettőre jellemző ez a habitus. Ugyanakkor tényleg nehéz az, hogy a nézőkkel elhitessük, hogy akit látnak, az Antall József. Nehéz színészi munka megjeleníteni egy olyan politikust, közszereplőt, akiket az emberek ismernek, látták a tévében, ismerik a mozdulatait, hallották beszélni, eleven emlékük van róla. Nem mehettünk el paródiába sem, nagyon finoman kellett ezt az ún. „antalli” karaktert megformálnia Seressnek, amit egyébként zseniálisan teljesített. Nem véletlenül kapott érte díjat.
Mekkora kutatómunka előzte meg a forgatást?
– A forgatókönyvet Köbli Norbert írta meg, méghozzá fantasztikusan, és megkapta érte a legjobb forgatókönyvírói díjat. Nagyon komoly kutatómunkát végzett, tucatnyi könyv elolvasása, állambiztonsági iratok elemzése előzte meg a forgatókönyvírást, valamint sok háttérbeszélgetés olyanokkal, akik jelen voltak fontos eseményeknél, részt vettek a zárt ajtók mögötti tárgyalásokban. A forgatókönyvbe csakis olyan dolgok kerültek be, amiknek több irányból visszaigazolt igazságtartalmuk van. Tudtuk, hogy ez egy érzékeny téma, ezért nem lehetett elbagatellizálni, nem lehetett a fantáziára bízni.
Mit lehet mondani a film műfajáról, egyáltalán mennyire fontos műfajilag behatárolni a filmeket?
– A műfaji határok egyre jobban összeolvadnak és szerintem egyre érdektelenebbek. Mi egy izgalmas filmet akartunk készíteni, ami leköti a nézők figyelmét, az első perctől az utolsóig, és ami emellett értelmes és érzelmes is. Ez volt a cél.
Járt-e már itt, Szerbiában, és hogyan éli meg azt, amikor egy fesztiválon a filmről kell beszélnie?
– Jöttem már ide, anno Jugoszláviába is. Nekem nem újdonság itt lenni, a filmes közeg sem az, évtizedek óta filmesekkel vagyok körülvéve, mindennap. Furcsa egy filmről beszélni, mert mi, alkotók, általában nem azért készítünk filmet, hogy beszéljünk róla. A film beszél helyettünk. Az érdeklődésnek viszont örülök, és annak is, ha az interjú által rá tudom venni azokat, akik még nem látták a filmet, hogy megnézzék, mert érdemes. Ezt mindenképpen szeretném elmondani. Ne higgyék el, amit írnak róla, se a jót se a rosszat! Nézzék meg és győződjenek meg a saját szemükkel, hogy milyen a film.
Nyitókép: Tősér Ádám a palicsi filmfesztivál sajtótájékoztatóján
