A fesztiválok évről évre jelentős anyagi gondokkal küzdenek, nem kivétel ez alól a kishegyesi Dombos Fest sem. Horváth László drámai mottóval vezette fel az idei fesztivált, elhintve a gondolatot, hogy talán nem is lesz Dombos Fest. A főszervezővel beszélgetve megpróbáltuk kideríteni, hogy mi is a helyzet a fesztivállal?
A Dombos Fest idei mottója „Lösz vagy nem lösz?!” Miért?
– Évek óta zajlik a vajdasági fesztiválok kálváriája, sorolni is nehéz, hogy milyen érdekes sorozatok szűntek meg. Az MNT-től tudjuk, hogy nem kell a hagyományos kínálat, szűnjenek meg nyugodtan olyan események, amelyek évekre, netán évtizedekre terveztek. Majd lesz sok-sok kis egynapos kultúrpiknik, amely a politika elvárásainak megfelelve valósul meg. Itt tartunk. A Dombos Fest tervezhetőségéről, kiszámítható támogatásáról már álmodni sem lehet, marad a keserű realitás: az elmúlt 13 év eseményei, küldetése sokak számára felejthető sztori, mellőzhető zenei élmény, nélkülözhető nyári kikapcsolódás volt. Innen, ebből a nézőpontból kell most 2014-ben a lösszel, a löszfallal foglalkozni. Mibe nézzen most a dombosi polgár? A távolba, a tükörbe, a Napba vagy csak a löszre? Mint egy varázsgömb, a lösz mutatta meg 14 éve is a járható utat, melynek köszönhetően sok minden történt kis közösségünkben. A lösznek csodájára jártak széles e hazában, a lösz lett az identitást adó tükör, a lösz lett a korzó egyik része, a megvilágított lösz lett a földi paradicsom, a kivájt lösz az élő állatvilág paradicsoma, a lösz lett a siratófal, a lösz lett a remény, a lösz lett a haza. Ezt kellene lassan (vagy gyorsan) feladni, ha tényleg úgy gondoljuk, hogy lösz nélkül is van és lösz kulturális esemény, párbeszéd, élmény. Az idei Dombos Fest ezen szembenézésre hív meg mindenkit, hogy tényleg eldőljön a kérdés: mi itt a tét? A lösz, vagy hogy egyszer nem lösz? Mivel láthatjuk, hogy az idén még lösz, egy másik mottót is találtunk, mellyel a Vojvodjanski magazin újságírója illetett bennünket tavaly: Dombos Fest – „lepo lice Vojvodine”. Ezt is büszkén használjuk.
Ezek szerint a helyzet nem kedvez a Domboshoz hasonló eseményeknek. Hogyan sikerült mégis összehozni a rendezvényt?
– Minden fesztiválunk elsősorban a beadott pályázatok sikerén múlik. Régen sok kiírás volt, sok pénzzel, most is van kiírás, de kevés pénzzel. Hiába a nyertes pályázat, ha kevesebbet ér, mint 10 éve. Viszont nincs más út, csak a támogatások által tudunk bármit is kezdeni, piaci alapon annyi bevétel sincs, hogy a színpad hangosítását kifizessük. Az idén a budapesti Fonó révén olyan vérkeringésben kapcsolódtunk be, ahol naprakész infóink vannak a nép- és világzenei eseményekről, mondhatjuk, hogy lassan már mi irányítjuk őket. Ennek az együttműködésnek, azaz egy sikeres NKA pályázatnak köszönhetően tudunk most produkciókat megvalósítani, és négy napra összeállt a műsor. Fő sikernek a fényfestészetet tartjuk, négy napon át tudunk majd elvarázsolódni a lösz tövében, vélhetően felejthetetlen hangulat vár a látogatókra.
A fesztivál négy napra szűkült, ennek ellenére tartalmas és minőségi szórakozást ígér. Mit illik tudni a programról, a fellépőkről?
– A fesztivál most sem tud és nem is akar többet adni: bemutatja a magyar zenei kultúra sokszínűségét. Olyan énekesek hangjában gyönyörködhetünk majd, mint a vajdasági származású, Páva-győztes Csizmadia Anna, a dzsessz határait megszépítő Harcsa Veronika, az energiáit a színpadon levezető Palya Bea, a Parfüm klipjével félvilágot meghódító Csemer Boglárka. A férfiakat pedig szintén a Páva-győztes Berecz István táncos, Kishegyes új díszpolgára, Lajkó Félix, a magyar dzsessz emblematikus alakja, Dresch Mihály, valamint egy fergeteges fúvós muzsikálásra felkért Fanfara Complexa képviseli. Lesz egy igazán izgalmas folknapunk is, ahol bebizonyítjuk, hogy a népzene egy megújulni képes kútfő, ezerszínű arca, frissessége soha nem kopik el. Főképpen, ha oly avatott produkciók kezében van, mint: Papó zenedéje, Góbé, Bazseva, Budapest Nufolk Revolution, vagy a bosnyák szevdah stílust megújító Divanhana. Nem mellékesen ez a nap ingyenes lesz az említett támogatásnak köszönhetően.
Újdonságok a programban?
– Nagy színpadi produkciók, kis színpadi események, kemencés finomság, a Női Fórum lángosa, fényfestészet, borkóstolók, tábortűz. Ha úgy tetszik, az elmúlt tíz év viszonylatában ez nem sok, de ha úgy vesszük, hogy az idei program minden magyarországi nagyváros főterén is megállná a helyét, akkor ez egyáltalán nem kevés. Sokan azt várnák el tőlünk, hogy szórakoztassunk, legyen itt Király Viktor, meg muzsikáljon a 3+2 vagy Zvonko Bogdan. Egyrészt lehet hogy eljön az az idő, amikor bemutatjuk a vajdasági magyar kultúra „évtizedes fejlődését”. Ott helye lesz minden leágazásnak, zsákutcának, de amíg mód van az értékek közvetítésére, olyan produkciók bemutatására, melyek ezen a vidéken ritkák, addig ezt a járatlan, de mégis izgalmas utat járjuk be.
Digitális kort élünk, van remény a fiatalok megszólítására, bevonására?
– A fiatal korosztály, azonkívül hogy 14 éves korig ingyen látogathatja az eseményt, az idei Dombos Festen megélhet egy virtuális csavart. Csemer Boggie klipjét vélhetően itthon is több ezren ismerik, viszont azt, hogy ez a produkció milyen is igazából, csak a Dombos Festen tapasztalhatják meg élőben. Az élet egyre inkább virtuálissá válik, de ez nem jelenti azt, hogy nem élhető meg fizikai szépségében is. Itt jöhet elő az általunk szeretett Hamvas Béla ars poeticája, a szakralitás, a géniuszok kérdése; nálunk a Dombos Festen a föld (lösz), a tűz (tábortűz), a víz (bor), az éter (zene) mindegyike megélhető lesz. Így válik majd „az életöröm nem tabu, hanem ráadás” mottó realitássá, és ez talán a Dombos Fest titka.
