„Számomra ez volt az év koncertje” – ezt írta egyik szabadkai fiatal a hangverseny után a közösségi oldalon. S valóban, aki ott volt a szabadkai városháza dísztermében megtartott Lajkó Félix-koncertmaraton nyitó hangversenyén, az tudhatja csak, hogy valóban semmivel össze nem hasonlítható élményben volt része a közönségnek.
(Fotó: Molnár Edvárd)
A 18 állomásosra tervezett koncertmaraton a világhírű hegedűművész menedzserének ötlete volt. Így ünneplik Lajkó Félix 40. születésnapját. Február 28-ig összesen 18 koncertet ad Európa hat országában. Fellép egyebek között Párizsban, Ljubljanában, Berlinben, Pécsett, Győrben, Kolozsváron… Szabadkán indult a maraton, és nem is akárhogyan: egy új koncertprogram bemutatójával. Vendégművészekként ezúttal Porteleki Lászlót, a Téka Együttes egykori, most pedig a Muzsikás együttes hegedűsét hívta meg, és három hölgyet, akik népdalokat énekeltek. Soha sem hittem volna, hogy a népdal dallama és Lajkó Félix improvizációi olyan harmóniákká fonódnak egybe, amelyek szinte felkapnak, ringatnak, vagy vadul rohannak veled, lebegsz, szállsz, vagy éppen andalogsz a muzsika szárnyán. Leírhatatlan, elmondhatatlan élmény volt.
Nagyon megfontolt döntésnek tűnik, hogy éppen Csizmadia Annát, Tintér Gabriellát és Palya Beát kérte fel a hegedűvirtuóz legújabb improvizációjátékához partnernek.
Csizmadia Anna, akit a szakma a fiatal Sebestyén Mártához hasonlít, most is, mint korábbi fellépésein, szerényen, de határtalan szeretettel „nyújtotta át ajándékát” a közönségnek. Olyan természetességgel működött együtt Lajkó Félix improvizációival, mintha mindig is így énekelt volna. Pedig a szabadkai városháza dísztermében egy új alkotás született: a népzene és Lajkó Félix zenéje úgy kapaszkodott egymásba, hogy a meghatározhatatlan műfajú muzsika egyszer csak csodává minősült át.
Ezt érezhette a közönség Tintér Gabriella és Palya Bea énekesnők fellépésekor is. Noha a három fiatal hölgy különböző karakterű, a népzenéhez is különbözőképpen nyúlnak, egy valami mégis közös bennük: mindhárman igényesek, és alázattal énekelnek. Ez lehetett a szempont az ugyancsak zenei igényességéről ismert hegedűművésznek, amikor rájuk esett a választása, hogy legújabb kísérleténél, a népzene egy új kontextusba helyezésénél közreműködjenek.
A hegedűvirtuóz nem szereti magát ünnepeltetni. Rövid ráadást játszottak és távoztak. A taps nem akart szűnni. Szerényen bejött, meghajolt, megköszönte a tapsot, és mosolyogva távozott.
Számomra is ez volt az év koncertje. Nagy kegynek gondolom, hogy éppen Szabadkáról indult a koncertmaraton, abból a városból, ahol először lépett közönség elé.
