Topolya Község Múzeumának az ünnepélyes megnyitót követő első programja a város jeles szülöttének, Tóth Ferencnek emléket állító A népballada útja Topolyára című kiállítás volt, amely a néprajzkutató, költő, tanár és művelődésszervező életútját, munkásságának főbb állomásait mutatja be. Ezt követte másnap a Fiatal néprajzkutatók és kulturális antropológusok kilencedik, Generációk találkozása névre keresztelt konferenciája. A tanácskozás előtt a szervező Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke, Szőke Anna elmondta, hogy az idei konferencia azért kapta a fent említett nevet, mert azt szeretnék elérni, hogy a fiatalok és a tapasztaltak között kollegiális kapcsolat alakuljon ki, és a fiatalok minél kiterjedtebb kapcsolati hálót alakítsanak ki. Szőke arról is beszélt, hogy a hetedik konferenciájuk előadásaiból most jelent meg egy kötet Sokszínű néphagyomány, sokféle módszer címmel, és a tervek szerint a jövőben ezen konferencia anyaga is megjelenik. A tanácskozás Kisimre Szerda Anna, Topolya kulturális tanácsnokának köszöntőszavaival indult, aki maga is néptánc-, illetve népdaloktató, és ő készítette fel a Szélszirom leánykórust is, amely ezen a megnyitón Tóth Ferenc gyűjtéséből adott elő egy balladát. Molnár Krekity Olga versmondó pedig ugyanezen gyűjtés további két darabját adta elő. Ezt követte Szőke Anna nyitóbeszéde.
A konferencia Raffai Judit elnökletével zajlott le. Az első felszólaló Gazsó Hargita volt, aki az előző nap megnyílt kiállításról, Tóth hagyatékáról és életútjáról tartott előadást. Őt Kónya Sándor követte, akinek a Becskereki kórházudvar kavicsos című prezentációja egy különálló típusú, az ún. kórház(i) balladákkal foglalkozott. Itt kell megemlítenünk, hogy Kónya volt az, aki Tóth Ferenc kérésére vállalta az általa gyűjtött balladák lekottázását. Harkai Vass Éva a költő Tóth Ferenc alakját idézte meg, és az Óriásgyümölcs a kertben című versben található különleges intertextualitásra hívta fel a hallgatóság figyelmét. Ezt követően az egyházaskéri Fehér Viktor eredt a népballadák nyomába, és a szülőfalujában 1882 és 1900 között Kálmány Lajos, 1972-ben pedig Tóth Ferenc által gyűjtött balladák 21. századi jelenlétét kutatta. A Debreceni Egyetem doktorandusza, Alács Márton egy szenttamási betyár, Csosza Tóth István (egyes források szerint János) történetét vizsgálta, aki Gion Nándor műveiben is megjelenik Csoszogó Török Ádám néven. Ezt követően Silling István tartott gyorstalpalót a fiatal kutatóknak arról, hogy hogyan is kell balladát kutatni, ha egyáltalán lehetséges a 21. században. Előadását az írásunk címéül választott mondattal zárta. A Tóth Ferenc kortársai névre keresztelt szekcióban Bárth János arról tartott előadást, hogy a zentai tanácsosok a 18. és a 19. század fordulóján hogyan fogadták a belföldi migránsokat, Jung Károly pedig egy Vitkovics Mihály által fordított szerb népdal viszontagságos recepciótörténetét mutatta be. Ezt követően további tíz előadásra került sor, amelyet fiatal egyetemisták, doktoranduszok prezentáltak. Hallhattunk a neštini Könnyező Szűzanyáról, a gombosi női viseletről, megtudhattuk, a múlt század közepén Óbecsén mit jelentett a vityilló, de hallhattunk táncokról, mesékről, kapuoszlopokról, sőt a délszláv háború kiváltotta migrációról is.
Az előadások között megtartott ebédszünet lehetőséget adott arra, hogy a nap folyamán felszólaló tizennyolc előadó szakszerű tárlatvezetés mellett megtekintse az új intézmény első kiállítását.
