Egyelőre se igazán jót, se igazán rosszat nem hallani Balašević új filmjéről, pedig hétfőn Újvidéken, kedden pedig Belgrádban is bemutatták. Hogy miért kezdődik egy mozifilmmel a mai tévéjegyzet? Annál az egyszerű oknál fogva, mert agyonreklámozták, amiben a Vajdasági Televízió természetszerűen élen járt, így a tévénézők sokszorosan tudomást szerezhettek a régóta várt filmpremierről. A neves és rendkívüli népszerűségnek örvendő zeneszerző és előadóművész, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy az országban legelismertebb vajdasági zeneművész filmdebütálására régóta és sokan várnak. Ha filmje csak fele annyira lesz szellemes és amolyan vajdaságias, mint a zenéje, akkor is nyert ügyünk van, azaz egy szórakoztató, sajátos filmet nézhetünk meg. Ez azonban egyelőre feltételezés, hiszen a média érdemben még nemigen foglalkozott a látottakkal. Ezenkívül édeskevesen láthatták, hiszen az egyik főtámogató, a kőolajipari társaság (NIS) újvidéki palotájának dísztermében mutatták be, ahol a belépőjegy nem kevesebb mint 800 dinárba került. Rendes moziműsorra még nem tűzték.
A tévéreklámokhoz pedig vissza kell kanyarodnom, mert nem hagyható szó nélkül. A Vajdasági Televízió reklámja arra szólít fel bennünket, hogy ne mulasszuk el megnézni az első (!) vajdasági filmet. Gondolom, ha lesz alkalmunk, meg is nézzük, de talán nem az első vajdasági filmet, hiszen a vajdasági film időszámítása nem 2010-ben kezdődik, akkor, amikor a „salaykai” Balašević család úgy határozott, hogy a nagy vállalkozását útjára bocsátja. Mint a korai fagy (Kao rani mraz) című filmjüket ugyanis tisztelettel várjuk, de reméljük, hogy a lényegében valótlan és sokakra nézve sértő reklámszöveget nem tudatlanságból, elvakultságból követték el, hanem a frappáns reklámfogástól vezérelve.
Én a felszólítástól függetlenül nem kapkodok, s ezt a filmet valamely tévécsatornán fogom megnézni. Minthogy előbb-utóbb csak odajut. És nem is kell sokat várni rá, mert nem futhat hónapokon át a mozikban, annál az egyszerű oknál fogva, hogy sajnos alig pár tíz maradt az egész országban. A tévé esetében azonban korántsem ez a helyzet.
