– 2005-ben a felsőoktatási törvény történelmi jelentőségű volt, hiszen megalapozta felsőoktatási rendszerünk európai útvonalát, ám gyorsan bebizonyosodott, hogy számos hibája van, melyeket minél előbb orvosolni kell – vezette fel a tanácskozást dr. Svetlana Lukić-Petrović, az oktatási bizottság elnöke. A részletekről, vagyis a módosításra szoruló törvényszakaszok, és egyáltalán a felsőoktatási irányvonalakról dr. Miroslav Vesković, az Újvidéki Egyetem rektora, a tartomány jövőbeni felhatalmazásairól pedig dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási titkár szóltak. A tanácskozáson elhangzott javaslatokat beépítik a módosításokba, annál is inkább, mert a tegnapi tömeges összejövetelnek ez volt a fő célja.
– Lényegében tíz éve tart a felsőoktatás reformja – emlékeztetett a rektor felvezetőjében –, hiszen 2000-ben kezdődött meg a felzárkózás a bolognai rendszerhez. A 2005-ös törvény csupán megadta a törekvés jogi keretét, de nem rendelkezett olyan kérdésekben, melyek szerbiai sajátosságnak számítanak. Persze sok minden történt az elmúlt tíz évben, a legfontosabbnak a Nemzeti Oktatási Tanács, és az akkreditációs bizottság megalapítását nevezte, és hiányosságok is vannak, ezek közé sorolta a még mindig elégtelen egyetemista mobilitási szintet, a rendkívüli hallgatói státus hiányát, a különféle tudományos intézmények és az egyetemi karok szerény együttműködési kereteit, a magánegyetemek státusának rendezését, de legégetőbbnek mindenképp azt tartja, hogy Szerbiának le kell végre fektetnie oktatási stratégiáját, ezen belül meg kell határoznia felsőoktatási stratégiáját is.
Dr. Jeges Zoltán oktatási titkár úgy fogalmazott, hogy elérkezett az idő, amikor le kell zárni a bolognai folyamatot, minek során precízen meg kell határozni a tartomány illetékességét is.
– Lényeges mozzanatnak tűnik, hogy először nyílik majd lehetőség a külföldi egyetemek megjelenésére, melyek esetében ugyanúgy eleget kell majd tenniük az akkreditációs feltételeknek, mint a hazai intézményeknek. Ez számunkra különösen fontos, mert az eddigieknél szerteágazóbb felsőoktatási programokat valósíthatunk meg külföldi tanintézményekkel közösen. A nemzeti kisebbségek számára a másik lényeges dolog, hogy a módosítás elfogadásával megjelenhet a vendégtanár fogalma, ami azt jelenti, hogy ha egy adott nyelven nincs megfelelő tanár Vajdaságban, akkor külföldit is alkalmazhatunk. Véleményem szerint fontos újdonság az is – hangsúlyozta az oktatási titkár –, hogy a módosítási indítványok között az államilag pénzelt, vagy önköltséges hallgatók mellett megjelenik az egyetemisták egy harmadik típusa is, ez a munkaviszony melletti tanulás, vagy a távoktatás újbóli megjelenése az oktatási rendszerünkben. A vizsgákat csakis ott lehet megtartani, ahol az intézmény akkreditálva van. A módosítások között a rövid tanfolyamok fogalma is szerepel, amire a gazdaságnak van szüksége. Ez a momentum az európai oktatási rendszer része, és azoknak kedvez, akiknek bizonyos karon több vizsgájuk megvan, viszont diplomát sohasem szereztek, így valamilyen szinten elismerhetik letett vizsgáikat.
Komoly feszültség az állami és a magánegyetemek között
Hogy mi készteti az illetékes szerveket a felsőoktatási törvény jelentős módosítására, arról Szombathy Zoltán, a Tartományi Képviselőház oktatási bizottságának tagja így nyilatkozott lapunknak: A felsőoktatásról szóló törvényt próbáljuk módosítani, hiszen a magánegyetemek és az állami egyetemek között fennáll egy komoly feszültség. A magánegyetemek közül most már sokat akkreditáltak, de a működésük mégis bizonytalan az állami rokonintézményekhez viszonyítva. Viszont nagy szükség van rájuk, hiszen az egész világon prosperálnak, komoly tudással ruházzák fel az egyetemistákat. Szerbiában csak most van kialakulófélben a magánegyetemek rendszere, így természetes, hogy számos gyermekbetegség üti fel a fejét, melyeket orvosolni kell. A világ legjelentősebb egyetemei: a Yale, a Cambridge, és mások magánkézben vannak, tehát nem mondhatjuk azt, hogy nem működőképesek, inkább azt, hogy nálunk még időre van szükség, továbbá az előírások módosítására ahhoz, hogy a magánegyetemek egyenrangúan működhessenek az állami intézményekkel.
