Mészáros Árpád, az Újvidéki Színház színésze, III. Richárd karakterének megformálása után ezúttal Macbethet játsza a Nikita Milivojević által rendezett előadásban. Ez egy koprodukció az Újvidéki Színház, a Szerb Nemzeti Színház, a Belgrádi Drámai Színház és a Budva Teatar összefogásában. Mészáros Árpádot az előadással kapcsolatban kérdeztük.
– Megtisztelő számomra ez a szerep, hiszen erről álmodoztam még akadémista koromban. Most két számomra nagyon kedves kollégámmal együtt játszuk el Macbeth szerepét. A rendezői koncepcióban a címszereplőnek különféle állapotai vannak. A produkció elején Branislav Jerković alakítja a becsvágyó Macbethet, aki aztán egy adott pontján a történetnek átmegy a gyilkos Macbethbe, akit Pongó Gábor játszik, egy harmadik ponton pedig megérkezem én a teljesen megőrült, szorongó és hisztérikus Macbeth. Úgy érzem, nagyon hálás helyzetben vagyok, hiszen nagyon jó kollégákkal dolgozhattam a darabon. Ez egy olyan helyzet, amit színésznek meg kell ragadnia, hogy lubickolhasson benne.
Említetted, hogy akademista korod óta álmodozol a szerepről, miért különleges számodra a Macbeth?
– Soha nem voltam különösebben becsvágyó ember. A Macbeth drámája pedig épp a féktelen hatalomvágy és a becsvágy problematikáját járja körbe, egészen végletes szituációkban. Nem mellékes szálként ott van az, hogy egy nő unszolására, hatására hozza meg a végzetes döntést, hogy ő juthasson hatalomra. Számomra nagyon izgalmas a főszereplő belső vivódása is. Önmagával küzd, hogy maradjon meg becsületesnek vagy inkább engedjen a kísértésnek. Azért is különleges, mert a boszorkányokkal bekerül egy természetfeletti vonal is a történetbe, valamint ott vannak az álmok is. Személy szerint az álmaimat már 1996 óta írom. Minden reggel, amikor felébredek, akkor levázlatolom, amire még emlékszem. Valójában az álmaim által is tisztában vagyok magammal, hogy mit akarok, mitől félek, mire vágyom. Az álmok, mint olyanok, előrejeleznek dolgokat. Néha két hétre előre, néha fél évre, de jelzik. Ezt a szegmensét a dolognak is elég jól boncolgattuk a próbák során. Nagy megtiszteltetés számomra még, hogy együtt játszhatok a fiammal, ifjabb Mészáros Árpáddal. Kellett ugyanis egy gyerekszerep és ő alkalmasnak bizonyult. Ezek azok a dolgok, amelyek nagyon izgalmasak számomra ebben a drámában. Összegezve nagyon érdekes próbafolyamatként maradt meg nekem.
Van-e különösebb aktualitás a darabnak?
– Mindig van aktualitása. A hatalomvágy egy olyan dolog, amitől egyik társadalom, egyik ország sem mentesülhet. A hatalom, a hatalom birtoklásának a vágya sajnos bele van genetikailag építve az emberbe. Mindig lesz olyan, aki nem válogatva az eszközök között hatalomra akar törni.
Budván mutattátok be az előadást augusztus közepén, milyen visszajelzések érkeztek?
– Nemcsak kollégák, szakmabéliek, hanem a turistaként jelen lévő emberek is eljöttek megnézni a darabot. Közülük sokan a strandon odajöttek hozzám és elmondták, hogy ilyet még nem láttak. Ez nekik egy üdítő előadás volt, egy egészen más megközelítése a műnek. A többségben mély nyomot hagyott, persze olyanok is voltak, akiknek nem tetszett. Általánosságban elmondhatom, hogy az emberek többsége nem maradt közömbös a produkció iránt, vagy nagyon szerették, vagy nagyon nem tetszett nekik. Reméljük, hogy a továbbiakban is pozitív visszajelzéseket kapunk, valamint, hogy minél több fesztiválra eljuthatunk a produkcióval.
Az elődást szeptember 24-én mutatják be a belgrádi közönség előtt, egy hónappal később pedigÚjvidéken, a Szerb Nemzeti Színházban is megtekinthető lesz.
