Bensőséges hangulatban ünnepelte meg a múlt hét derekán Jódal Rózsa új könyvének megjelenését az újvidéki Forum Könyvkiadóban. A kiadó és a szerző barátai a Kosssssava című kötet köré gyűltek össze, mely 27 novellát tartalmaz, válogatást ad az 1992 és 2009 között írt művek közül. A kötet megjelentetését a szerző hetvenedik születésnapjára, tavaly tervezte a kiadó, ám csak idén készült el. A szerző alábbi vallomásával csatlakozunk a megkésett, de őszinte jókívánságokhoz.
„Bánáti vagyok, s a Kossava nemcsak saját, de egész családom, és környezetem életére is jelentős hatással, befolyással volt. S itt elsősorban az átvitt értelmére gondolok, a Szélnek a legváratlanabb helyzetekben és pillanatokban mindent megváltoztató, megfordító, felforgató hatására gondolok. Ezt hangsúlyozza a címben feltűnő s betűk megsokszorozása (Kosssssava), a novellák/szövegek hangvétele, s olykor a mesék ködébe való áttűnése. Édesanyámat, Börcsök Erzsébetet elsősorban a Bánság, és benne a női sorsok ihletett ábrázolójának tartják. Legmérvadóbb számontartói, dr. Bori Imre és Herceg János is ilyen értelemben emlékeztek meg róla. Harminckét évnyi együtt átvészelt életünk folyamán „titkos vérátömlesztéssel, tápláló infúzióval” sok megélt keserűségét, csalódását, helyhez/röghöz, nemzeti és családi hagyományokhoz kötődő élményét, de az alkotás örömét is sikerült belém csepegtetnie. Az idő múlásával egyre több gyermekkori emlékem tolul fel, arcok, nevek, hallott és megélt történetek, események vetítődnek rá lehunyt szemem retinájára, s egyre gyakrabban ragad magával a Kossava bűvös forgataga. A közelmúltban Kosssssava címen megjelent legújabb novelláskötetem ugyan közvetlenül csak néhány novellában (Álmomban Versecen jártam, Kosssssava, Kétszemélyes házi oltár, Tócsák és látomások) foglalkozik Verseccel, Bánáttal, a bánátiakkal, de bizonyos értelemben a többit, még a kimondottan újvidéki fogantatásúakat is, szinte hipnotikus erővel körülragyogja gyermek- és kamaszkori létérzésem aurája.
A novelláskötet az 1992 és 2009 között írott novellákból közöl egy szerény, mindössze huszonhét írásra szorítkozó válogatást. A már említetteken kívül zömük a háborús időszak „hátországi” megpróbáltatásait ábrázolja, de igyekszik fényt deríteni a történésekkel szorosan összefüggő előzményekre, valamint a baljós utórezgésekre is. Szó esik bennük a katonai behívókról, a lehallgatásokról, tömeges elbocsátásokról, a fokozatos elszegényedésről, a légópincék „belterjességéről”, az elmagányosodásról, a Félelem és az Erőszak féktelen elburjánzásáról, menekülésvágyról, kiúttalanság-érzésről, meghasonlásról, lázadásokról és összeomlásokról, gyilkosságokról és öngyilkosságokról, betegségbe, őrületbe menekülésről, korrupt pénzhajszáról, rablásokról és fosztogatásokról, nemi és egyéb erőszakról, a Szépség és Jóság kereséséről, emberi szolidaritásról, a jövőbe vetett vak hitről, múltról, jelenről és jövőről.
Hangjátékaim, mesejátékaim, kritikáim, paródiáim, regényeim (Gömblakók, Mindenfáj Jánoska panaszai, Figyellek, világ!) és meseköteteim (Jégvirágerdőben, A csokinyuszi három kívánsága) után ez a második novelláskötetem. A Stigma a női sorsok „édes poklát” volt hivatva ábrázolni, a Kosssssava viszont egy „közös bugyor”.
Jelenleg egy regényen dolgozom, amely egyszerre röpít vissza a gyermekkoromba, Versecre, ugyanakkor édesanyám életének és irodalmi levelezésének egy tragikus és ellentmondásos korszakát is ábrázolni kívánja, sőt ifjúkorának – az ő emlékezései, valamint levelezése által megidézett – vajdasági magyar irodalmi életéből is igyekszik egy sajátos szemléletű „dagerrotípiával” szolgálni”.
