Aki rendszeresen nézi a Pink TV Farmját, hetek óta más üzenetet sem kap, mint azt, hogy ezen a kerek földön csak meggondolatlannak, vulgárisnak, fennhéjazónak, önzőnek érdemes lenni, ez az elfogadható viselkedés. Az üzenettenger a múlt hétvégén kulminált, amikor a valóságshow résztvevői annyira sértegették egymást, hogy valóban szégyen lenne bármit is idézni abból. A szervezők eközben mintha szándékosan törekednének a mértéktelenségre, a helyzet fokozására. Ahelyett, hogy csitították volna a kedélyeket, esténként alkoholt adtak a farm lakóinak, akik immár nem csak egymás képébe füstölnek (normális világban a cigarettát rég kitiltották a képernyőről és a filmvászonról), hanem mostmár tök részegre is ihatják magukat ország-világ örömére. Persze, hogy elszabadult a pokol! A 100 000 eurós főnyereményért bizony alaposan meg kell mutatni a legaljasabb, legcsúfabb emberi tulajdonságokat is!
Mindezek után a köztársasági műsorszórási bizottság simán betilthatta volna a műsort, de mint az ebben az országban lenni szokott, némi bűnbánó félmondat után vállveregetéssel elintézte. A Farm folytatódik, áraszthatja továbbra a bűzt, felbátorítva gyerekek, felnőttek millióit a vulgarizmusra, arra a viselkedésre, amit a világ meglehetősen finoman „balkáni megnyilvánulásnak” nevez.
A Balkán tőlünk délebbre leledzik, de ettől még részesei vagyunk, sőt igen sok balkanizmusnak vagyunk kitéve, ami mellett nem is tudunk észrevétlenül elmenni. Merthogy a példa ragadós. Épp ezért már azon kaptam magam, hogy azt figyelem az utcán, mikor jön velem szembe egy-egy Milan Stanković-féle jelenség vagy legalábbis frizura. Merthogy nem épp egy kemény szláv jelenség ez a fiatal énekes, az egyszer holtbiztos. Mégis Szerbia képviselőjeként kijutott az Eurovíziós Dalfesztiválra, és a jelekből ítélve a külföldön dolgozó szerbeknek köszönhetően bejutott a fesztivál hétvégi döntőjébe. Szóval ha a példa tényleg ragadós, akkor nemcsak a képernyőn, hanem hamarosan az utcán is platinaszőke, hosszú siskás, kamaszos külsejű, végeredményben szimpatikus fiúk futkosnak majd.
Bárhogyan is sikerül a szereplése, olyan vastapsot biztos ő sem, de más sem fog kapni, mint a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadása a magyar parlamentben. A tévének hála tanúi lehettünk annak a felemelő pillanatnak, amire méltánytalanul sokat kellett várni. A vastaps mindenesetre szépen szólt az országházban, magunknak szólt határon innen és túl, az önzetlenség hangján. Ezen csak az a tény rontott – mint azt tegnapi számunkban kollégám megállapította –, hogy az országban halkabban szólt a vastaps, mint a parlamentben.
