Hogy milyen a magyar civilizáció? Ezt nem szokták kérdezni tőlem, azt inkább, hogy milyenek a magyar emberek. S erre én mit válaszolok? Azt, hogy romlottak? Igen, van közöttük. Jóindulatúak? Hát igen, van közöttük. Ezek a kérdések azért merülnek fel – igaz, főleg Belgrádtól délre –, mert nem ismerjük egymást. Vajdaságban ilyet nem kérdeznek, de az ott élő szerbek sem ismerik kellőképp a szomszédaikat, gyakran még a magyar nemzet legnagyobb alakjairól sem hallottak – mondta többek között a Mađarska civilizacija, azaz fordításban A magyar civilizáció című kötetének megjelenése alkalmából Sava Babić író, műfordító, egyetemi tanár, kutató csütörtök este a belgrádi Vuk kultúrközpontban.
Egy szimbolikus esemény volt ez a könyvbemutató: a szerbség fővárosának szívében, egy Vuk Karadžićról elnevezett intézményben magyar és szerb olvasók jelenlétében, továbbá a szerbiai EBESZ, a szerb kormány, a Magyar Nemzeti Tanács, a kulturális és oktatási intézmények, a belgrádi magyar nagykövetség küldötteinek, továbbá a szerb parlament magyar képviselőinek jelenlétében bemutatták a Kárpát-medencei magyarság történetét, kultúráját, sikereit, érdemeit, balszerencséit egyaránt felvonultató tetszetős kiadványt. Az egybegyűlteket Józsa László, az MNT elnöke üdvözölte, kiemelvea a kiadvány fontosságát, mely eredeti rendeltetésén túl közvetítői szerepet tölt be a szerb és a magyar nép között.
Az első ízben 1996-ban kiadott, immár kibővített második kiadást Bányai János és Petar Arbutina méltatták. Mindketten kitértek arra a vitathatatlan tényre, hogy a két nép kölcsönhatása évszázadok óta folyamatos és többszintű, valamint annak a hangsúlyozására, hogy más nemzeteket tanulmányozva lényegében a sajátunkat ismerjük meg jobban. Bányai tanár úr nem hagyta ki Sava Babić fáradhatatlanságának, csodálatos munkabírásának méltatását, aki akkor is vállalta a fordítást, amikor nem volt kiadója. Neki köszönhetően Hamvas Béla hihetetlenül népszerűvé vált a szerbek körében, de azt is neki köszönhetjük, hogy sokan megismerték Cseres Tibor, Petőfi Sándor, Örkény István, Hubay Miklós, Illyés Gyula, Déry Tibor, Krúdy Gyula, Eörsi István, Sánta Ferenc, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Göncz Árpád, Weöres Sándor, Tolnai Ottó, Esterházy Péter alkotásait, és immár új kötetével a magyar civilizációt is közelebb hozza a szerbséghez. Arbutina szerint az is hatalmas dolog lett volna, ha Babić csupán Hamvas műveit fordítja le szerb nyelvre, ám annál jóval többet tett, képletesen szólva „nemcsak Tutanhamont, hanem az egész egyiptomi civilizációt” közel hozta a szerb néphez. A Mađarska civilizacija kiadvány egy igazi útikalauz a szerb–magyar kulturális történetben, egy olyan biztos pont, akár Petőfi Sándor szobra Kínában, amihez érve a szerb ember is rögtön otthon érezheti magát azon a távoli földön – szögezte le a neves író-kritikus.
A könyvbemutatón egészen lezser öltözékben, mégis sokat mondóan I love Béla Hamvas feliratú pólóban megjelent szerző kérdésünkre elmondta, hogy a méltatásokkal ellentétben műve jelentőségét nem kell eltúlozni, a kiadvány tulajdonképpen az 1993-ban általa alapított belgrádi Hungarológiai Tanszék hallgatóinak, de igény szerint minden más érdeklődőnek készült. – Az volt a célom, hogy az olvasónak legyen egy rövid áttekintése a magyar kultúráról, történelemről, hogy kézzelfogható adatokkal rendelkezzen. Kis terjedelmű könyvről van szó, melynek jelentősége idővel mutatkozik meg. Az igaz, hogy hiánypótló, mert a szerbek nem ismerik a magyarokat, Magyarországot, a magyar kultúrát, sőt, nem ismerik a többi szomszédos vagy régióbeli nemzetet sem. Ugyanez elmondható a magyarokról is, de más régióbeli „kis” népekről úgyszintén. Mindannyian a „nagy” nemzetek kultúrája felé kacsingatunk, és ez mérhetetlenül nagy hiba – felelte kérdésünkre a szerző.
A kiadványt – és egyúttal a magyar, valamint a szerb kultúra effajta közeledését – köszöntötte Dimitriosz Kypreosz nagykövet, az EBESZ szerbiai küldöttségének vezetője, továbbá Svetozar Čiplić emberi jogi és kisebbségügyi miniszter, valamint Varga Imre,Magyarország belgrádi nagykövete. Előbbiek kitértek a közelgő nemzetitanács-választásokra, a kisebbségpolitika fontos mérföldkövének nevezve a június 6-i választásokat, a nagykövet viszont leszögezte:
– Nem lehet eleget dolgozni két nép közeledésén, bármennyit is teszünk, nem elég – szólt szerb nyelven a közönséghez. – Sava Babić ilyen tekintetben kiemelkedő helyet érdemel, mivel gyakorlatilag az egész életét annak szentelte, hogy a magyar kultúrát, a magyar irodalmat, és a magyar civilizációt közelebb hozza, megismertesse, megértesse a szerb közönséggel, ami – valljuk be őszintén – nem mindig volt ennyire nyitott és jóindulatú velünk szemben, mint napjainkban. Hordozunk a múltból sérelmeket kölcsönösen, közös történelmünkben voltak konfliktusok, voltak kedvezőbb, szebb időszakok. Most egy olyan korszakot élünk, amikor nagyon is időszerű és fontos, hogy beszéljünk egymásról. Nem győzöm elégszer hangoztatni, hogy az olyan alkotók, mint Sava Babić, olyan életművet tudhatnak maguk mögött, amire csak tisztelettel nézhetünk fel. Méltán emlegethetjük Csuka Zoltán, Stojan Vujičić, Aleksandar Tišma társaságában, akik hozzá hasonlóan nagyon sokat tettek kultúráink közeledéséért a maguk művészi eszközeivel, amilyenről a politika csak álmodhat, de soha nem érhet el.
