Igencsak bolond, mégis csodálatosan okos ez a mai világ, minta hogyan szegény, és egyidejűleg hihetetlenül gazdag is. Tele nagyszerű teljesítményekkel, és tele félelmetes ellentétekkel.
Merthogy a nagy tévés események közül épphogy lezajlott az Eurovíziós Dalfesztivál, mely minden pompája, fiatalos lendülete, hatalmas nézettsége ellenére zeneileg olyannyira szegény, hogy az már fáj. Eredetileg a zenén volt a hangsúly, mostmár magam sem tudom, mi a lényeg.
Azért nem az Euróvízión járt az eszem, amikor az indítógondolatokat „papírra vetettem”, csak az időrend követelte így. Sokkal inkább a trianoni békediktátum mai, 90. évfordulója, vagy a történelminek is mondott, előttünk álló vasárnapi nemzetitanács-választások lebegtek a szemem előtt, amikor világunk félelmetes teljesítményeinek és ellentéteinek gondolata felmerült bennem.
Merthogy 1921-ben Vajdaságban több mint 470 ezren vallották magukat magyarnak, a 2002-es népszámlálás adatai szerint márcsak 290 ezren. Horvátországban 1920-ban 100–120 ezer magyar élt, ma mindössze 15–20 ezer, Szlovéniában ma 6–10 ezerre becsülik a magukat magyarnak vallók számát a kilencven évvel ezelőtti 20–22 ezer helyett, vagy hogy a legnagyobb lélekszámú, Romániához csatolt magyar közösséget említsük még, akik akkoriban több mint 1,6 millióan voltak, most 1,4 millió körüli lélekszámról beszélnek. Hogy hol itt a teljesítmény vagy az ellentét? Nemcsak a matematikában, a félelmetesen csökkenő tendenciában kell keresni, hanem szegényedő nyelvezetünkben, karcsúsodó iskoláinkban, és a még félelmetesebb tényben, hogy kilencven évvel a példátlan szerződés aláírása után a nemzeti öntudat erőteljesen megingott. Olyannyira, hogy… De ne részletezzük az előttünk álló választásokat, még akkor sem, ha sok minden ide kívánkozna, hisz kampánycsend van.
Addig azonban – egészen pontosan pénteken – egy-két magyar állami televízión megnézhetjük a Trianon öröksége című műsort (m1, 15.35), az Országgyűlés Trianoni Emlékülését (m1 és Duna, 16.25), vagy Trianon a Felvidéken című dokumentumfilmet (Duna, 14.20), a verőcei Trianon-megemlékezés közvetítését (Duna, 14.55) és az esti órákban a Duna műsorán szereplő dokumentumműsorokat, valamint Sütő András Balkáni gerle művének színpadi változatát, mely mese és valóság szoros füzéreként a közép-európai tragédiákat vetíti a néző elé. Ennyi. A többi csatornán főleg semmi. Ennyi Trianonról kilencven évvel később.
