A Magyar Színházak 22. Kisvárdai Fesztiválja június 18-tól 26-ig tart, és immár túl vagyunk a felén. Én kedden este érkeztem meg a fesztivál helyszínére.
Számomra már akkor kezdett derengeni, hogy ez egy izgalmas utazás lesz, amikor Kisvárda után kutatva a térképen, ujjamat csúsztatva megtaláltam Magyarország északi csücskén. Útközben szomorú látvány tárult elém, a súlyos viharok által meggyötört táj, az elárasztott udvarok, a kitört fák élőben lehangolóbbak, mint a tévében nézve.
Ezt azért is írtam, hogy elpanaszoljam, az időjárás sajnos nem minden esetben kedvez a fesztiválnak és helyszíneinek, egyes programokat kénytelenek voltak lemondani a szervezők, épp a vihar miatt. A Várszínpadot például csak tető védi. Ha erős szél fúj, mint tegnap, akkor repülnek a díszletek. Ha nem, akkor pedig szinte megeszik a nézőket a szúnyogok. A Rákóczi Stúdió ugyan teljesen csukott, itt viszont a terem akusztikájára panaszkodnak egyes művészek. Ha nem beszélnek elég hangosan, nem hallják meg őket a nézők. Amennyiben pedig elkezdenek ordibálni, a darab veszít finomságából. Ezeken kívül persze még több helyszínen zajlanak programok. Ott a Színházterem, a Kamaraterem és egyéb extrémebb helyek, mint az olvasóterem vagy a mikrobusz. Utóbbiban egy temesvári előadást láthattunk, a Mady-baby-t, amely igen népszerű a közönség körében.
A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza által szervezett rendezvény több műsorrészből áll, de a központi helyet mindenképpen a versenyprogram foglalja el. Idén tizenhat produkció vetélkedik, közöttük találhatók vajdasági színházaink előadásai is, valamint szinte mindegyik szomszédos ország társulatainak darabjai. Akik már túl vannak a szereplésen: az Újvidéki Színház, a Tanyaszínház és a szabadkai Népszínház Magyar Társulata. Akik még jönnek: a Kosztolányi Dezső Színház, valamint versenyprogramon kívül az újvidéki Színművészeti Akadémia. A fesztivált valójában az Újvidéki Színház nyitotta Az ember tragédiája Gyarmati Kata és Kokan Mladenović által készített adaptációval, másnap pedig bemutatkozott a Tanyaszínház a Különös ajándék című előadással, Puskás Zoltán rendezésében. Szerdán került sor a Népszínház Magyar Társulatának foci világbajnokságra való tekintettel igencsak aktuális darabjára, a Safe House-ra, amelynek rendezője, szereplője és egyik írója is Mezei Zoltán társulatigazgató.
A fesztiválon a délelőtt akció nélkül zajlik a színészeknek, viszont ilyenkor ül össze a szakma apraja-nagyja és vitatja meg a versenyprogramban látott előadások. A legtöbb előadás kap hideget és meleget is. Ezeken a beszélgetéseken olyannyira kivesézik, felboncolják és kibelezik az előadásokat, hogy néha szinte már fáj. Itt is előnyben vannak azok, akik úgymond visszajárók, mivel van összehasonlítási alapjuk. Az mindenképpen népszerű, amikor egy előadást többféle adaptációban láthatnak a nézők, és ezeket összevethetik. Ilyen megvilágításból folyt legutóbb vita a Visniec-darabok kapcsán az abszurd dráma mélységeiről, mivel a nézők két e író által készített előadást is láttak, egyik a Lovak az ablakban volt az Aradi Kamaraszínház előadásában, a másik pedig az És a csellóval mi legyen?, amelyet a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház adott elő. Szerdán az utóbbi darab került a kritikusok terítékére. Itt kiemelték a jó színészi játékot, viszont felrótták nekik azt, hogy az alaphelyzet nem elég pontosan alakul ki, pedig fontos lenne, mert ez a darab kiindulópontja. Ezen kívül azt is észrevételezték, hogy a darab vége nem elég erős. Hasonlóképpen a csíkszeredai Csíki Játékszín előadása, a Liliom is megkapta a hideg-meleg váltózuhanyt. Egyesek érdekesen gyengének és határozatlannak tartották, de ezzel nem mindenki értett egyet. Inkább csak más jellegűnek, a korábbi olvasatától eltérőnek titulálták, amely mégis hű maradt írójához, Molnár Ferenchez. Ennek tetejében a darab fellépői azt nem értik, hogy miért tűnik előadásuk másmilyen olvasatúnak, amikor hűen követték az eredeti szöveget, nem próbáltak semmit sem belemagyarázni.
Ezek csak szuggerálások, mert a díjazottakról úgyis a zsűri dönt, amelyet idén Vándor Éva és Bán János színművészek, Lendvai Zoltán rendező és Dömötör Adrienn alkotnak. Addig pedig még aludni kell egy párat.
