Szombaton este a díjak átadásával zárul a Magyar Színházak 22. Kisvárdai Fesztiválja. Legutóbbi fesztiváli jelentkezésünk alkalmával arról számoltam be, hogy a temesvári Mady-baby című előadás mennyire népszerű a közönség körében.
Csütörtökön az, aki lemaradt a temesváriak nagy sikerű Mady-baby-jéről, mikrobuszba szállhatott és bepótolhatta ezt a nagyszerű élményt. Ez a darab Borbély B. Emília egyéni műsora, és három román fiatalról, valamint az önfeláldozásról szól. A továbbiakban a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház három fiatal színésze mutatta be Jevgenyij Griskovec Tél című drámáját. A témájában lehangoló előadás többnyire mégis elnyerte a kritikusok tetszését, habár néhol unalmasnak tartották. Túlzott szöszözéseket véltek benne felfedezni, amelyek kicsit elnyomták az előadást. Kötő József színháztörténész külön értékelte benne, hogy „tisztaságra és megváltásra törekvő darab”. A benne használt írásos-vetítős játék (amelyhez – mint később megtudtuk – a színészek nem homokot, hanem grízt, azaz búzadarát használtak) pedig még érdekesebbé tette.
A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Magyar a Holdon című darabja a Télhez hasonlóan szkafanderes alakok történetét mutatta be. Ez az előadás versenyprogramon kívül szerepelt, akárcsak a Várszínpadban bemutatott Ájlávjú, Puskás Zoltán rendezésében. Az Ájlávjú minden bizonnyal a fesztivál egyik legjobb előadása. A rendezőt dicséri, hogy egy gyengécske szövegből remek, ízléses és igényes darabot készített, hiszen még annak is élvezetes lehet, aki egyébként nem rajong különösebben a zenés előadásokért. Ha már a zenénél tartunk, kihagyhatatlan, hogy megemlítsem a zenekart, amely élőben játszott, és ez csak fokozta az élményt. Puskás Zoltán a darabot a temesvári Csiky Gergely Színház színészeivel készítette. A jól éneklő és mozgó művészek a legbonyolultabb feladatokat is remekül megoldották. Sokszor kellett átöltözniük, és mégsem késtek le a jelenetekről, nem érkeztek lihegve a színpadra. Többek között ez is elhangzott a szakmai kerekasztal-beszélgetésen, mivel külön kérésre azokról a darabokról is beszélgetés folyik, amelyek nem versenykategóriások. Többek szerint ez az előadás akár egy Broadway-produkciónak is elmenne. A habkönnyű első jelenet után a második mélységet ad neki, ami még inkább igényessé teszi.
Aki nem fáradt ki túlságosan, éjféltájban még megnézhette az dunaszerdahelyi Epopteiai Nagyidai cigányok című előadását, amelyet – mint azt Gál Tamás, a mű elmesélője elmondta – leginkább iskolákban adnak elő, és a szövegét is ennek tudatában alakították. Arany János alkotása és a Bodonyi András játékos előadásában elhangzó autentikus cigányzene (amelyet Szepsi környékéről gyűjtött) ébren tartotta a nézőket. Nánay István kritikus szerint már csak ezért az előadásért is érdemes volt a fesztiválra jönni.
