Kevesen vallották be, de sokan mondták már, hogy nehéz megválni a foteltől. Csak ezzel az érvvel tudom megindokolni, hogy a szerbiai közszolgálati televízió sokéves első embere utolsó pillanatban hagyta magát meggyőzni, és korábbi kijelentéseivel ellentétben mégiscsak jelöltette magát a funkcióra. És láss csodát, igazuk lett azoknak, akik azonnal megjósolták, hogy ez azt jelenti, marad is tisztségében, mert Aleksandar Tijani ć csak biztosra játszik. Úgy is lett, ketten szavaztak ellene, heten viszont támogatták az igazgatói bizottságból.
Magyarán: Tijanić után is Tijanić.
Itt annyira nehezen mozdulnak el a holtpontról a dolgok, hogy az már fáj. De, miért is lenne az SZRT kivétel? Vagy egy másik tévécsatorna, nevezetesen a Pink? Merthogy tudják, mi jön a Farm után? Hát, Farm!
Vagyok annyira naiv, hogy ezt rémálmomban sem gondoltam. A sok vitát kavaró valóságshow – amivel a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség sem tudott mit kezdeni, bár nagy kérdés, egyáltalán akart-e –, primitivizmusával hozott annyi nézőt és pénzt a tévécsatornának, hogy már csak nem hagyják annyiban?! Sőt, a bulvársajtóban megindult a találgatás, kik lesznek az új farm-lakók... Úgyhogy nem fér hozzá kétség: érkeznek az újabb „csillagok”, szabad becslésem szerint nem is kell az ősz kezdetétől tovább várni rájuk.
Addig viszont el kell tűrni a visszafogott kínálatot, merthogy amolyan speciális, foci-vb-hez időzített sémára váltott át a legtöbb tévéház. Nyilvánvaló, hogy a tévécsatornák a világbajnokság miatt tartogatják a vélhetőleg nagyobb érdeklődésre számot tartó műsoraikat későbbi időpontra. Ez érthető, viszont aki nem rajong a fociért, de tévézni akar, az igencsak hoppon marad.
Érdekes, hogy a filmkínálatáról nem épp híres Újvidéki TV révén az utóbbi időben több szlovák film, vagy sorozat került bemutatásra. A magyar egyen, -kettőn, és a Dunán is nemcsak a szokásos, muzeális értékű filmalkotásokat pergetik, hanem „bevetnek” egy-egy dél-amerikai, távol-keleti, vagy épp közel-keleti alkotást, ami alapvetően nem baj, ám mindenképp erősíti az uborkaszezon-érzésünket.
Egyébiránt válogathatunk a horror, a krimi, a katasztrófafilm és újra a horror között. És ezzel a megállapításunkkal nem is járunk messze az igazságtól. Hogy miért párosítják sorozatosan, minden évben a rémfilmeket, bűnügyi sorozatokat a kánikulával? Ezt én sem értettem soha, annál is inkább, mert rémtörténetből amúgy is van épp elég. Ezek közé a rémtörténetek közé tartozik – hogy csak egyet említsünk – a Farm is.
