A Forum Képzőművészeti Díj idei nyertesét, Fődi Évát Hajdúböszörményben értük utol a napokban. A díj híre azonban még itthon érte.
– A díj meglepett, azt hiszem, kissé korán ítélték oda, most sokat kell majd dolgoznom, hogy utólag is bizonyítsak. Mindenképpen nagyon örülök neki és nagy megtiszteltetés számomra.
A képzőművészekre úgy tekintünk, mint akik a feszültségeiket a festményekben vezetik le. Ön hogyan fogalmazná meg a képzőművészethez való viszonyát, vagyis szakmai ars poeticáját?
– Jelenleg inkább rajztanárnak, rajzpedagógusnak, a Vajdasági Gyermek és Ifjúsági Rajzközpont alkalmazottjának érzem magam, és a gyermekrajzok világa az, ahol igazán otthon érzem magam. Az alkotómunka kissé háttérbe szorult.
Sokoldalú fiatal művészemberként tartjuk számon, mert pedagógus, emellett a rajzközpont igazgatója. Összeegyeztethető-e mindez?
– Grafikusként egyelőre azt sikerült csak megcsinálnom, amit az egyetemi és posztgraduális tanulmányaim során csináltam. Fiaim és a munkám mellett a grafika most háttérbe szorult. Festek, rajzolok ugyan, jelenleg is a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen tartózkodom Hajdúböszörményben. Talán majd eljön annak az ideje is, hogy több időt szánjak rá.
Ami pillanatnyilag leköti érdeklődésemet, az a növényvilág mikrovilága, annak csodálatos színei és formái. Egy virág vagy gyümölcs kinagyított részleteiben találom meg színeimet, és hedonistaként élvezem látványukat, és természetesen igyekszem őket saját látásmódommal megörökíteni.
A jövőt illetően egyelőre a rajzközpontig terjednek a terveim, amelyben már tíz éve dolgozom. Szeretném, hogy fennmaradjon, megmaradjon egy olyan központnak, ahova a gyerekek a rajztanárok, tanítók és óvónők továbbra is örömmel küldik rajzaikat és részt vesznek a pályázatokon, kiállításokon.
