A Vajdasági Magyar Művészeti Díjat rendezői munkásságáért ítélték oda. Rendezőként több nyelvterületen egyaránt sikeres. Vajon a nyelv, a kultúra, a földrajzi elhelyezkedés meghatározó tényező-e munkájában?
– Badarság lenne azt állítani, hogy ezek a tényezők nem lényegesek. Mint magyar, mint vajdasági magyar rendező vagyok jelen, bárhol is dolgozom. A színház, amit csinálok, része a magyar, a vajdasági magyar, illetve a szerbiai kultúrának egyaránt.
Urbán András társulata jelenséggé nőtte ki magát, és sohasem hagyatkozik a rutinra, az átlagosra. Valahol itt keresendő a művészi/színházi hitvallása is?
– Urbán András társulata nem formális társulat, csak produkciós értelemben, és nyilván egy művészi koncepció megjelölésében létezik. Az utóbbi években ez szorosan egybekapcsolódik a Kosztolányi Dezső Színházzal. Sajnos a középszerűséggel folyamatos a harc. A művészi hitvallásom az utóbbi időben abban a kiváló társulatban gyökerezik, ami egyben a Kosztolányi társulata: Béres Márta, Erdély Andrea, Mészáros Árpád, Mikes Imre-Elek, Mészáros Gábor. Velük meg lehet valósítani azt, ami kétségtelenül egy kulturális megújhodást jelent világunkban.
A színházigazgatás gyakran kompromisszumokra kényszerítő
vállalkozás. Ezt hogyan éli meg, és hogyan áll a
kompromisszumokkal?
– A színházigazgatás mindennapos kompromisszumok megtételéről is szól, a rendezés is. Megesik, hogy az ember emiatt szomorúan ücsörög és azt kérdezi magától, minek csinálja, azonban ezek ritkább pillanatok. Mindig és mindenütt eddig úgy dolgoztam, hogy az adott körülmények, viszonyok kölcsönhatásában születtek meg a dolgaim, így hát a kompromisszum velejárója a munkámnak. Ritkán, szinte sosem egy elképzelt lehetőség, képzet valósul meg erőltetetten, hanem az adott elképzelés a lehetőségek számbavételével születik meg. Ugyanakkor paradox módon azt is mondhatnám, hogy a színházművészetben, illetve a művészetben egy olyan irányvonalat képviselek, ami nem a kompromisszumok világába tartozik, és nincs megalkuvás. Bárhonnan is szemléljük, a Kosztolányi meghatározó szerepet tölt be a saját produkció létrehozásának terén, a kortárs színházművészet prezentálása terén, a kortárs magyar színház itteni bemutatása, illetve saját affirmációnk általi hídépítés terén, az egyetemes magyar illetve a szerbiai és európai kultúra felé.
Jelenleg Tolnai-művet rendez?
– A szegedi Thealterra itthon készítjük Tolnai Ottó A kisinyovi rózsa című hőskölteménye alapján a legújabb előadásunkat. Ez egy az eddigi munkánktól ismét csak különböző előadás, nyelvi és formai értelemben mindenképp, számunkra egy új és izgalmas színházi nyelv megszületése. Végül is fontos folyamatosan megújulni. Az előadás hazai bemutatója szeptember végén lesz.
