Ha az utóbbi évek Sziget Fesztiváljait a kezdetekhez hasonlítjuk, szinte alig találunk olyan érintkezési pontokat, amelyek teljesen változatlanok, amelyek ma is ugyanolyanok, mint a „hőskorban”. A Szigetnek nincs általánosítható személyleírása. Mindig ugyanaz, és valahogy mindig más egy kicsit, állandóan változik, fejlődik, alakul, de eredeti identitását mégis makacsul őrzi.
Ez a tizennyolcadik.
A budapesti, óbudai Sziget az elmúlt évtizedekben megalapozta a magyar fesztiválkultúra fellendülését, úgy alakította arculatát, hogy egyúttal mértékadóvá is vált a követők, az országszerte szerveződő kisebb-nagyobb hasonló rendezvények számára. Kitaposta az utat, amelyen haladni érdemes.
Ezért sem véletlen, hogy egy ideje már a zenészek, együttesek ezt a rendezvényt választják, ha meg akarnak örökíteni egy-egy jelentősebb jubileumot, fontosabb eseményt karrierjükben. Ezt tette a Kispál és a Borz, a magyar könnyűzene egyik korszakos jelentőségű együttese, amely ma este, a Sziget Fesztivál nagyszínpadán, az úgynevezett mínusz egyedik napon tartja meg búcsúkoncertjét.
S amikor holnap felébredünk, már nem lesz Kispál és a Borz, de a fesztivál természetesen folytatódik… The show must go on!
