Pálfi Ervin színművészt az idén majdnem minden darabban láthattuk, amely helyet kapott a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának repertoárján. A díjak sem kerülték el, megkapta a Jászai-díjat, majd az évadzárón a közönségdíjat is, amellyel az évad színésze lett. A színész új „szerepkörre is készül”, így számára az évadkezdés minden bizonnyal nem kis izgalommal jár.
A nyár azonban jó még arra, hogy egy kicsit visszatekintsünk az elmúlt évadra.
Milyen évadon vagy túl? Hogyan értékeled?
– Nem gondoltam még bele. Az utóbbi években úgy alakultak a dolgok, hogy majdnem minden darabban szerepeltem. Ez egyrészt jó, mert kondícióban tart, másrészt viszont vannak pillanatok, amikor úgy érzem, ideje behúzni a kéziféket, és valami kevésbé stresszes dologgal foglalkozni. Nálam ez olyan mint az időjárás, napról napra változik.
Ki szoktad-e használni a nyári időszakot egy kis elmélkedésre, elemezgetésre?
– Ez a nyár kivételesen úgy alakult, hogy valamivel több pihenéssel telik, mint egyébként. Az előző években több fesztiválra eljutottunk vagy épp filmet forgattunk. Közbejött a Palicsra való költözködésem is, ezért azzal telt az időm, hogy a kertünket és a házunkat csinosítottuk. Huzamosabb ideje tehát ez ígérkezett az első olyan nyárnak, amikor nyugodtabban hátradőlhettem volna a karosszékben, viszont most is néhány dolog közbeszólt. Bakos Árpáddal már jó ideje együttműködünk, és tartottunk egy pár koncertet. Ezenkívül ő a Tanyaszínháznak is írt zenét, amiben közreműködtem. Szükségem van ezekre a kis pluszmunkákra, nehéz lenne úgy élnem, hogy nem történik körülöttem semmi. Azzal szórakozom, hogy darabokat, forgatókönyveket, vagy helyzeteket próbálok elképzelni. Ez egyfajta agytréning. A mindennapjaim történései diktálják ezeket, és ilyenkor eljátszom a gondolattal, milyen lenne mindezt színházban vagy filmben felhasználni. Egyes kollégákkal is ilyen „kísérleti projekteket” kreálunk, néha születik is belőlük valami.
Társszerzője vagy a Safe House-nak, amely a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján kapott hideget és meleget. Hogyan élted meg a kritikákat?
– A Safe House a kezdetektől kettős életet él, és Kisvárdán is megosztotta a közvéleményt. Egyesek kivetnivalókat találnak benne, másoknak pedig kifejezetten tetszik. Sokan épp azt kifogásolták, amit mások dicsértek, hogy filmszerű. Nem mondom, hogy hibátlan darabot írtunk, de a Záróra után meg kellett tennünk ezt a lépést. A fesztiválon külön kiemelték, és én is annak örülök, hogy nem mentünk vissza abba az irányba, és teljesen új világot próbáltunk létrehozni. Amikor a darab hiányosságairól beszélnek, mindig igyekszem építően befogadni, hogy ha belevágunk egy harmadik történetbe, ne kövessük el ugyanazokat a dramaturgiai, színészi és rendezői hibákat.
Melyik darab munkafolyamata ment számodra idén a leggördülékenyebben?
– A Lápon című előadásé, habár az is megosztja a közvéleményt. Nagypál Gáborral jó együtt dolgozni, mert pozitív légkört teremt és nagyszerű a humorérzéke. Pontosan tudja mit akar, de nekünk is teret ad. Nemcsak kollégák, barátok is vagyunk. Ő egy olyan ember, akiből energiát tudok meríteni. A próbafolyamat számomra mindig meghatározó. Gyakran úgy járok, hogy egyik-másik szereplésemet kiemelik, azt mondják, az jobban sikerült, én pedig nem tudok különbséget tenni. Talán csak annyiban, hogy mennyire szeretem játszani, milyen volt a munkafolyamat.
Megpróbáltatást jelentett számodra megformálni Franket A tengeren nincsen sár című darabban?
– Egy olyan figurát kellett alakítanom, aki másmilyen mint én. Nagy kihívás volt, és sok munkát fektettem bele. Ugyebár A postás mindig kétszer csenget regényről van szó, amelynek egyik filmváltozata hihetetlenül népszerű. Szinte mindenkinek Jack Nicholson ugrik be róla. Ez is bennem volt, hogy én soha nem lehetek Jack Nicholson, de azért próbáltam magamból kipiszkálni egy olyan gazemberes lazaságot, amilyent ez a figura megkövetel. Számomra nem volt könnyű ez a próbafolyamat.
Az idén a díjak sem kerültek el, előbb Jászai-díjas lettél, majd az évadzárón a közönség díját is elnyerted. Mit jelentenek számodra a díjak?
– Természetesen jólesik, de megpróbálok ugyanúgy dolgozni és megpróbálom úgy élni a világomat, mint öt évvel ezelőtt, amikor még nem volt Jászai-díjam és Pataki Gyűrűm. A közönségdíj annak is köszönhető, hogy sok darabban benne voltam, így eleve nagyobb eséllyel indultam. Ezt nem szabad elfelejteni, mint ahogy azt sem, hogy közönség nélkül nincs színház. Jó érzés, hogy hozzátehetek ahhoz, hogy az emberek eljárjanak színházba, persze nem csak miattam.
Igaz, hogy egy magánjellegű, nagy esemény előtt állsz?
– Igen, szeptemberben feleségül veszem Gál Elvirát. Hét éve együtt élünk, de most hivatalos formát adunk neki, úgyhogy nem hirtelen elhatározásról van szó.
Tervezgettek nászutat?
– Ha sikerül, elmegyünk Spanyolországba, de csak négy-öt napra, mert szeptemberben kezdődik az új évad.
