Lengyel Gábor tavaly decemberben megalakította a Retro Party Együttest, s azóta nagy sikerű táncházakat tartanak. Nemsokára kiadják első lemezüket, amely saját, szintén a retro jegyében készült szerzeményeket tartalmaz majd.
A szabadkai zeneszerző eddigi életútja igencsak kacskaringósra sikeredett. Nem is tudni, melyik sikere érdemli meg legjobban a kiemelést. Az, hogy az 1971-es Ifjúsági Fesztiválon első helyezett lett az általa komponált zeneszám? Vagy hogy egy olyan ismert együttesnek a megalapítója, mint a Teška Industrija? Talán az, hogy az Indexinek olyan gyönyörű slágert adott, mint a Ti si mi bila u svemu naj, naj, naj? Esetleg, hogy még az István, a király előtt magyar rockoperát komponált, a Zöld hajú lányt? Azt pedig még nem is említettem, hogy a legnagyobb ex-jugó zenészek lemezeit hangszerelte. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az akkori Jugoszláviában országos rekordot állított fel a stafétafutásban, akkor talán érthető, miért okoz gondot a bemutatása.
Lengyel Gábor mostanában újra Szabadkán ténykedik. Megalakította a Retro Party Együttest, és sok nagy sikerű koncertet tart. Mielőtt azonban erre rátérnénk, egy kicsit pillantsunk vissza a múltba.
Mióta élsz a zene bűvöletében? Zenei pályád mely állomásait emelnéd ki?
– Tizenhárom éves koromban már volt egy együttesem, a Suze mladih krokodila, a zeneiskolás évek alatt pedig az Entuzijasti tagja voltam. Első sikeremet 1971-ben jegyeztem, amikor az Ifjúsági Fesztiválon a Hullt a hó (Padao je sneg) című számom, amit Mihajlo Kovač énekelt, első helyezést ért el. Később a sport felé fordultam, jugoszláv bajnok lettem, és Belgrádba költöztem. Másfél évig mellőztem a zenélést, és zenei szerkesztőként dolgoztam a Belgrádi Rádióban. Utána Szarajevóba költöztem, beiratkoztam az egyetem gordonka szakára. Akkortájt alakítottam meg a Teška Industrija formációt. Az Indexivel 1976-ban működtem együtt, amikor a Ti si mi bila u svemu naj, naj naj dalomat előadták az abbáziai fesztiválon, és majdnem eljutottak vele az Eurovíziós Dalversenyre is. Ez nem jött össze, a dal viszont a mai napig is nagy sláger. A katonai szolgálat után Újvidékre költöztem, ahol lakást és állást ígértek a rádiónál, de semmi sem lett belőle. Közben megnősültem, született két gyermekem, és végül a tévénél helyezkedtem el. A '80-as években Szabadkán megalapítottam az első magánhangstúdiót. Vicsek Károly barátomtól pedig 1981-ben olyan felkérést kaptam, hogy írjunk egy rockoperát. Így született meg a Zöld hajú lány. Jól működött a hangstúdió is, ahol rengeteg együttes és énekes megfordult, például a 3+2, Đorđe Balašević, Garavi Sokak, Miladin Šobiž, Zdravko Čolić, Kornelije Kovač, Željko Bebek, sőt még Lagzi Lajcsi első lemezét is én hangszereltem. Ljubiša Ristić 1985-ben jött a színházhoz, ahol akkor zenei igazgatóként dolgoztam. Amikor 1991-ben elkezdődött nálunk a háború, Dél-Afrikába mentem, de csak három hónapig maradhattam ott. Budapestre kerültem, a Magyarországi Szerb Színház egyik alapító tagja lettem, megírtam az első ottani szerb rockoperát, a Farkasok pásztorát, és ezenkívül gyerekmusicaleket, operetteket komponáltam. Azóta főleg Budapesten működök, habár az utóbbi évben Szabadkára is gyakran járok, decemberben megalapítottam a Retro Party Együttest. Hobbiként kezdődött, aztán komolyabbra fogtuk a dolgot, mivel a közönség kedvezően fogadott bennünket.
