A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a XXIX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitóját szeptember 18-án, vasárnap, 17.30-kor tartja meg Palicsfürdőn, a Vigadó emeleti dísztermében.
– Az ünnepség a hagyományokhoz hűen ökumenikus áldásosztással, közös imádsággal bontja ki a közösség lobogóját. Igét Ft. Paskó Csaba kelebiai plébános, Nt. Orosz Attila bácskai református esperes és Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes hirdet.
Az idei ünnepség fellépői ismét olyan jeles hagyományőrzők és -teremtők, alkotói és a közösséget építő erővel és hittel megáldott személyek, akik méltó örökösei a 70 évvel ezelőtt megrendezett Palicsi Magyar Ünnepi Játékoknak, így a palicsi Szederinda népdalkör, a szentmihályi–csókai Flaman–Hézső citeraduó, Borsi Ferenc, a kevevári Keve Magyar Művelődési Egyesület népdalköre, Szerda Balázs zeneszerző, verséneklő, költő, Csuvardity Tamara népmesemondó, Elor Emina palicsi színművész, előadóművész, a temerini Juventus énekkar, valamint fiatal, ifjú és felnőtt néptáncosaink, akik a Duhaj zenekar és barátaival megálmodott közös produkciójukkal vallanak örökségről, együvétartozásról, szülőföldszeretetről – áll a meghívóban.
– Megtisztelő az is, hogy az idei nyitóesemény keretében nyújtja át a Durindó Művészeti Szakbizottsága és a Fesztivál Tanácsa a 2022. évi Bodor Anikó-díjat, s bemutathatunk egy fiatal, tehetséges szobrászművészt is Székelykevéről, Monyov Glóriát, akinek tárlatát és személyét Mezei Erzsébet méltatja majd.
A nyitórendezvény idei mottóját Fehér Ferenc Fák című verséből választottuk:
„...egyenes törzzsel,
ébren álmodnak a fák.” – áll a VMMSZ tájékoztatójában.
A VAJDASÁGI MAGYAR ÜNNEPI JÁTÉKOKRÓL
– A Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok – a hetven évvel ezelőtt megrendezett 1952-es, akkor csak egyetlen alkalommal megrendezett palicsi Magyar Ünnepi Játékok szellemében és annak folytatásaként – csaknem harminc éve kérdez rá és igyekszik választ adni azokra a vívódásokra, reményhangokra, együttes szólamokra, melyeknek közös nevezőjét ekképp fogalmazhatnánk meg: Ugye, lángol még szívünk?
S a válasz a hálaadás, a gondviselés, az oltalomkérés és összetartozás tanúságtételeként mint fohász zúgja igenjét. Annak az igenjét, hogy továbbra is támaszként és a legfontosabb kapaszkodóként akarunk jelen lenni egymás életében, hogy közös szolgálatunk a szülőföld megtartó erejében való hitet tovább legyen képes táplálni nem kevesebbért, de nem is „többért”, minthogy művelődési házaink, templomaink, rendezvényeink, közös imádságaink az elkövetkező századokban is bevilágítsák, bevilágíthassák a Vajdaság megannyi szegletét, örökségünk színhelyeit, az őseink, elődeink ránk hagyományozta kincses tájakat és jövőbe tekintő álmainkat – olvashatjuk a meghívóban.
