Már nem első alkalom, hogy rendhagyó irodalmi összejövetelre invitáltak minket a szabadkai Bosa Milićević Közgazdasági Középiskolába. Hol egy különleges irodalomórát, hol egy zenés-verses műsort készítenek. Most is egy zenével, énekléssel fűszerezett verses estre érkeztem, amelynek az elsődleges célja a barátkozás volt, ugyanis a szegedi MIOK Szakképző Iskola diákjait látták vendégül. A magyarországi tanulók két napot töltöttek Szabadkán az Apáczai Közalapítvány Határtalanul programja keretében, és egy videót készítettek a városról, arról, hogy az idelátogatók miként látják e szecessziós települést. Az alapítvány finanszírozza a programot, a cél, hogy a határ két oldalán lévők megismerjék egymást, szorosabbra fűzzék a már meglévő kapcsolatokat, de újakat is kialakítsanak.
– Hat szegedi diákkal jöttünk Szabadkára. Hat diákot kaptunk kísérőnek is, akikkel bejártuk a várost. Sok speciális információval édesítették meg az idegenvezetést. Megnéztük a városházát, a szecessziós épületeket, a múzeumot, Kosztolányi és Csáth emlékhelyeit és a székesegyházat, de kilátogattunk Palicsra is – mondta el Kendik Renáta, a MIOK iskola igazgatónője, akitől azt is megtudtuk, hogy annak ellenére, hogy a két város milyen közel van egymáshoz, ezek a szegedi diákok – egy tanuló kivételével – még nem jártak Szabadkán.
– Találkozás lett a zenés, irodalmi összejövetel címe. A lényege, hogy közösen énekeljünk, barátkozzunk. Mintegy 100-an jöttünk össze. A szegediek is készültek egy műsorral és mi is. Létrehoztunk egy mini rockegyüttest. Magyar dalokat énekelünk. Akarattal nincs hangosítás, nincs mikrofon. Ez most arról szól, hogy mindenki énekeljen, halljuk meg egymás hangját, éreznünk kell a ritmust. A szegediek Szegedet és a város íróit, költőit mutatják be, mi pedig a szabadkaiakat. Levetítjük azt a filmet, amit a Kosztolányi-napokra készített két diákunk és harmadik helyezést értek el vele, elhangzik a Mostan színes tintákról álmodom című vers is – hallottuk Pintér Molnár Edit magyartanárnőtől – Minden évben tartunk irodalmi délutánt így szeptemberben, az iskolanap előtt. Mivel ez még a tanév kezdete, nagy kihívás műsort készíteni, de az előnye, hogy a diákok már év elején tudják, hogy mit kell csinálniuk, megszokják, hogy az első perctől kezdve megmutassák, mit tudnak. Az, hogy a diákok vonzódjanak az irodalom rendhagyó megközelítéséhez – csúnya szóval élve – szoktatás kérdése. Ha a gyereket már korán úgy irányítjuk, hogy szélesebb látókörben tekintsen a nagyvilágra, az irodalomra, a művészetekre, akkor ez talán meg is történik. A közgazdászat egy száraz szakma, és nagy öröm, hogy a diákjaink a kreatívabb munkákra is fogékonyak, szívesen vesznek részt ilyen programokban. Látom bennük a lendületet, ez ad nekem is erőt.
A tervek szerint a találkozás – amelyen a szegedieknek köszönhetően még az ott készült híres szalámit is kóstolhattunk – itt nem ér véget, a szegediek már meg is hívták a szabadkai vendéglátóikat.
