– Több száz szakembert kértünk fel, hogy tanulmányozza át a stratégia tervezetét, véleményezzen és javasoljon. Több tucat érdemi hozzászólást olvastam el, és ezek jelentős részét beleépítettem a tervezet újabb változatába. Azt várom a tanácskozástól, hogy ha van még olyan dolog, amit meg kellene vitatni, akkor foglalkozzunk vele, ettől kezdve ugyanis csak egy feladatunk lesz: megvalósítani. Most van egy autonóm testület, amely saját kerettel is rendelkezik, hogy az elképzeléseket életre hívja. Ügyeltem arra, hogy olyan dolgok kerüljenek bele a stratégiába, amelyeknek az MNT elő tudja teremteni a pénzügyi, jogi és humán erőforrásbeli feltételeit. Ha összeszedjük magunkat, és jó lesz az együttműködés az MNT, a politikum és a civil szféra között, akkor az elképzelések megvalósíthatóak.
A stratégiai célok közül melyek a legfontosabbak? Mely problémák orvoslása a legégetőbb feladat?
A stratégiai célok között kiemelt helyen szerepel a magyar közösség képzettségi mutatóinak javítása. Kevesen rendelkeznek főiskolai, egyetemi oklevéllel, pedig a képzettségi szinttől függ egy-egy közösség társadalmi helyzete. Minél többen iratkozzanak gimnáziumba, mert ez szinte predesztinál a továbbtanulásra. De ami döntő fontosságú: elérni, hogy minél többen iratkozzanak Vajdaságban állami költségen az Újvidéki Egyetem valamelyik karára.
Mindehhez olyan fontos témák kapcsolódnak, mint a szerb nyelv ismerete, az ösztöndíj-lehetőségek vagy éppen a magyar tannyelven való tanulás lehetősége. A stratégiában ezzel miként foglalkoznak?
– Két nagyon fontos eszközünk van, hogy elérjük az imént említett stratégiai célt. Az egyik a felsőoktatási ösztöndíjprogram, amely a majdani elsőéveseket, azaz a mostani negyedikes középiskolásokat célozza meg. Olyan tanulmányi ösztöndíjat akarunk nyújtani minden állami költségvetésen felsőoktatási intézménybe iratkozó magyar egyetemistának, amiből meg lehet élni. Tehát nem diáksegélyszerű zsebpénz lesz, hanem 100–150 eurós nettó összeg, ami lehetővé teszi, hogy csak a tanulással foglalkozva, szerényen ugyan, de megéljen a hallgató. Ha pedig jól halad, tanulmányai befejeztéig ösztöndíjat fog kapni, amit nem kell visszafizetnie. Biztosítékot kaptunk a magyar kormányfőtől, hogy ezt a magyar kormány finanszírozni fogja. A másik az újvidéki Európa Kollégium, amely a terveink szerint a 2011/12-es tanévre elkészül, és a magyar fiatalok közül 350-en itt fognak lakni. Ez egy szakkollégium lesz, egyfajta magyar szellemi központ. Ami a szerbet illeti, változtatni akarunk a tanítási módszerén, és felzárkóztatási programot is szervezünk ösztöndíjasaink számára.
Milyenek az elképzelések a közoktatásban az anyanyelven történő tanulással kapcsolatban?
– A magyar nyelvű közoktatás rendszerének minőségi javítása is fontos célunk. Egészében véve nem megfelelő a helyzet. Versenyképessé kell tenni a magyar nyelvű tanulást. Elsősorban erősíteni kívánjuk a pedagógustovábbképző-rendszert.
Ide tartozhat a kétszakos tanárképzés ügye is?
– Igen, mivel sok a szaktanári oklevél nélkül oktató. A magyar nyelvű tanárképzés bevezetése – amely ugyancsak programpontként szerepel – sok problémát orvosolhat hosszabb távon, mindenesetre azonban legfeljebb az időszak végére (a stratégia a 2010–2016 időintervallumra vonatkozik – a szerző megj.) tudunk látható változásokat elérni ebben az ügyben. A pedagógus-továbbképzések is minőségi javulást eredményezhetnek.
Ami még fontos: a magyar nyelven tanuló diákok arányának növelése.
Az iskolabusz-programban látják a megoldást?
– Elsősorban arról szól az iskolabusz-program, hogy ott, ahol koncentráltan már nem él sok magyar, nincs sok iskoláskorú gyerek, hozzáférhetővé tegyük a magyar tannyelven tanulást, úgy, hogy ingyen elszállítjuk a gyerekeket az iskolába. Szabadkán és Nagybecskereken már van iskolabusz, és már most kirajzolódott, hogy hol kellene még lennie. A 2011-es tanévtől szeretnénk még 4-5 iskolabuszt elindítani. Szivácról, Cservenkáról, Verbászról például járhatnának a gyerekek Kúlára. Szerémségből, Maradékról, Satrincáról, Kátyról pedig Újvidékre tudnánk szállítani a diákokat. Egyrészt így magyar gyerekeket vinnénk be a rendszerbe, akik egyébként szerbül tanulnának, másrészt létszámgonddal küzdő iskolákban fenntarthatóvá tennénk az osztályt.
Mindehhez persze a szülők hajlandósága kell. Mennyire van meg a kommunikáció a szülőkkel?
– Úgy képzeljük el, hogy az oktatásban is fontos szerepet betöltő civil szervezeteknek az egyik fizetett és támogatott tevékenysége az legyen, hogy megtalálja, felkutassa, megfelelő módon összefogja, és észérvekkel meggyőzze a magyar szülőket arról, hogy érdemes ezekbe a programokba belefogni. Mi támogatni fogjuk ezt a munkát. Ha képesek leszünk együtt cselekedni, akkor ez a történet sikerre van ítélve.
Újvidéken – úgy tűnik – ütköztek az elképzelések...
Tévedés, hogy mást gondoltak a szülők, és mást az MNT. Ami történt, az szándékos uszítása a szülőknek a nemzeti tanács ellen. Arról van szó, hogy valaki elültette a szülők fülében a bolhát, miszerint az MNT a meglevő tagozatokat akarja összevonni. Ilyen nem hangzott el. Mi hangzott el? Arról beszéltünk, hogy mi történjék abban az esetben, ha a következő években folyamatosan mondjuk ötnél kevesebb gyerek fog jelentkezni egy-egy újvidéki iskolába. Nem a jelenlegi tagozatokról volt szó. Sajnos vannak demográfiai tények, és nézzük meg, hogy a jövőre vonatkozóan milyen módon tudnánk ezt a helyzetet kezelni. Egy két-háromfős osztály pedagógiailag, gazdaságilag fenntarthatatlan. A legrosszabb megoldás a kombinált tagozatok létesítése lenne, ezt soha nem fogjuk támogatni. Ennél jobb megoldás, hogy majd iskolabusszal szállítjuk a gyerekeket. Ez hangzott el a részünkről. Ez vitaalap, egy elképzelés, amit meg akarunk vitatni a szülőkkel. Arról, hogy a meglévő tagozatokból a gyerekeket fogják és áthelyezik egy másik iskolába, nem volt szó.
