Budapesti tudósítónktól
Alig egy hónapja, november utolsó napjaiban tartotta tisztújító gyűlését a Magyar Írószövetség, amely elnökéül Szentmártoni Jánost választotta. A 35 éves költő már megválasztásakor, a szervezet közgyűlésén azt ígérte: a Magyar Írószövetségnek új arculata lesz, és az eddigieknél hangsúlyosabban szeretné éreztetni jelenlétét a közéletben. Hogy pontosan mit szeretne elnökként elérni, és azt hogyan tervezi megvalósítani, arról Szentmártoni János a Magyar Szónak adott interjúban számol be.
A közelmúltban választotta meg Önt elnökéül a Magyar Írószövetség, amelynek tisztújítását „irodalomtörténeti pillanatnak” nevezte. Miért ez a minősítés?
– A válasz egyszerű: soha nem látott mértékben fiatalodott meg a szövetség, mind az 56 fős választmányba, mind pedig a héttagú elnökségbe szép számmal kerültek be fiatal alkotók, irodalomtörténészek.
Milyen tervei vannak, mi várható a közeljövőben a Magyar Írószövetségben? Mennyiben lesz radikálisan új a tevékenységi forma, s mennyiben épít az eddigi hagyományokra?
– A hagyományokat mindig úgy kell megőrizni és ápolni, hogy közben megújítjuk őket. A változást nem csupán a következetes fiatalításban kell majd tetten érnünk és kidolgoznunk, hiszen azt is át kell gondolnunk, hogy mestereink életműveit miképp tudjuk a lehető leghatékonyabban és legmaradandóbban megőrizni az utókornak és közvetítenünk a kortársaknak. Ebben a munkában ugyanolyan szükség van az idősebbek tapasztalataira és műveltségére, mint a fiatalabbak munkabírására és technikai felkészültségére. A gazdasági stabilitás elérése után rendkívül sürgetőnek érzem a szövetség kommunikációjának új mederbe terelését: az aktívabb jelenlétet a sajtóban, az arculati elemek megtervezését, egy hatékony szervezeti portál elindítását stb. Fontosnak tartom ezen kívül, hogy a szövetség a falain kívül is dolgozzon a magyar kultúráért, ennek érdekében például beépülünk az országos kulturális rendezvények programjába, illetve saját fesztiválokat indítunk.
Feltehetőleg nem oldódnak meg egyetlen varázsütésre a szervezet anyagi gondjai – jelent-e ez nehézségeket a tervei szempontjából?
– Mindenképpen jelent. Azon dolgozom, hogy Budapest és az ország kulturális vezetésével mielőbb kidolgozzunk egy olyan konstrukciót, amelyben az Írószövetség az eddigieknél jóval nyugodtabb gazdasági körülmények között tudja folytatni a munkáját. Ne felejtsük el, hogy a magyar szellemi élet egyik kulturális centrumáról beszélünk, ahol az irodalmi megmozdulásokon kívül kiállítások, hangversenyek, klubtalálkozók is várják közönségüket, ráadásul az Írószövetségnek 180 ezer kötetes könyvtára van, sőt az étterme is üzemel. A közeljövőben szeretnék szellemi teret biztosítani a különböző egyetemi műhelyeknek is, hogy rendszeresen bemutatkozhassanak.
A kormány tervei szerint a jövő év elején évi egymilliárd forinttal indul el a könyv- és olvasáskultúra fejlesztését célzó Márai-program. Az író- és olvasótársadalom mire számíthat ennek kapcsán?
– Számos elemében jelentősen segíteni fogja az irodalom intézményrendszerét és az olvasót a könyvtárak minőségelvű állománygyarapításától kezdve az alkotói ösztöndíjakon és az irodalmi rendezvényeken át a műfordítói programokkal bezárva. Nagy öröm számunkra, hogy sikerült elérni: az új konstrukcióban jóval több határon túli könyvtár vehet részt. Remélem, a határon túli könyvkiadók is sikeresen pályáznak majd a programnál.
Szeretné-e erősíteni az Írószövetségnek a határon túl élő magyar alkotókkal való kapcsolatát?
– Természetesen erősíteni szeretném, bár van mire építenem. Közös programokban gondolkodom. Az idén sajnos nem tudtam elmenni a zEtna Irodalmi Fesztiváljára, amelynek számos fontos témája volt, mint például az irodalom menedzsmentje, de januárban elkezdjük a tárgyalásokat, a közös tervek megfogalmazását. Fontos kezdeményezésnek tartom, hogy megalakult a Magyar Írószövetség délvidéki írócsoportja, amelyet személyesen is tevékenyen támogatni fogok.
