A második Kárpát-medencei Komolyzenei Fesztivál keretében került sor a Kárpát-medence zenei kincsei című koncertre, csütörtök este a szabadkai Zsinagógában. A fellépő Pál István „Szalonna” és bandája volt, akik egy különleges vendéggel érkeztek, sokak nagy kedvencével, Miklósa Erikával. A hagyományos népzene kedvelőinek körében rendkívüli népszerűségnek örvendő zenekar és egy világhírű opera-énekesnő társulása talán szokatlan, de ugyanakkor óriási élményt nyújtott. Miklósa Erika a klasszikus zenei képzettsége mellett sem veszítette el a kapcsolatot a népzenei gyökereivel és a vajdasági, a szabadkai kötődését sem. A koncerten ismert és kevésbé ismert, tiszta forrású és műnépdalokat is hallhattunk, köztük vajdasági dallamokat is.
A fellépés utáni élményekkel teli pillanatokban Miklósa Erikával is beszélgettünk.
– Nagy örömömre szolgál, hogy felléphettem Pál István „Szalonnával” és bandájával. Számomra ez egy különleges este volt és egy remek együtt muzsikálás. Szinte nem is mondanám koncertnek. Ha itt nem lennének padok, és ez egy táncház lett volna, szerintem táncra perdültek volna az emberek – hallottuk Miklósa Erikától.
Az egyik dal után Pál István „Szalonna” azt mondta, hogy harminc éve nem izgult ennyire, mint most, amikor Miklósa Erikával kellett énekelnie. A fellépés után az együttműködésről kérdeztük.
– Ehhez a koncertsorozathoz és ehhez a fesztiválhoz kötődően Bonnyai Apolka az, aki megálmodja, hogy milyen együttműködésekre kerüljön sor. Ő volt az is, aki azt mondta, mit szólnék ahhoz, ha ebben az évben Miklósa Erikával játszanánk együtt. Talán mondanom sem kell, de ennek nagyon megörültem. Tudtam Miklósa Erika vajdasági gyökereiről is, a mi gyökereink Kárpátaljára nyúlna vissza, és valahogy mindig úgy érzem, van egy különös bája annak, amikor a határon túli elszakított magyarság közül épp a vajdaságiak és kárpátaljaik találkoznak. Ez szerintem abból is adódik, hogy mindig mi számítottunk a mostohagyerekeknek a sor végén, mert kevesebben voltunk. Nagyon tiszteljük Miklósa Erikát és ez egy csupa szívből szóló koncert volt. Remélem, érezhető volt a kapcsolat a koncerten, hogy szeretünk együtt muzsikálni. Nagy örömünkre szolgál az, amikor más zenei műfajú művészekkel dolgozhatunk együtt, például a klasszikus zenéből. Az elmúlt esztendőben, az első Kárpát-medencei Komolyzenei Fesztiválon Budapesten, a Kelemen házaspárral, Kelemen Barnabással és Kokas Katalinnal, valamint a fiukkal Kelemen Gáspárral is játszottunk – hallottuk Pál István „Szalonnától”.
A koncert folyamán egyebek közt Kodály Zoltán Székelyfonó daljátékában megszólaló népdalokat hallhattunk, de Bartók Béla gyűjtései sem maradtak el. Pál István „Szalonna” néhány évvel ezelőtt a Magyar Állami Népi Együttes táncosaival és muzsikusaival a Megidézett Kárpátalja című előadást készítette el, ebből is hallhattunk egy részletet, kárpátaljai zsidó dallamokat. Ezzel kapcsolatban egy élményt is megosztott.
– Ilyesmit még az életemben nem tapasztaltam. Amikor Tel Avivban játszottuk az előadást, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az emberek elkezdtek telefonálni, majd pedig azt mondogatták, hogy ezt a dalt ötven éve nem hallották, és feltartották a készüléket, hogy a vonal túlsó végén levő rokonok is hallják – tudtuk meg Pál István „Szalonnától”.