Abban, hogy a Borban ellopott Radnóti-szobor helyett öt évvel ezelőtt újat állítottak, komoly szerepe volt Kasza Józsefnek. Mint minapi beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy akkor a nyilvánosság is értesült arról, hogy ő mennyire tiszteli Radnótit, ahhoz nagymértékben hozzájárult Kabók Erika. Tőle értesült arról, hogy ellopták a bori Radnóti-szobrot, és hogy az alkotóval, Varga Imre szobrászművésszel érdemes beszélni a szobor újraállításáról. A nemzetközi előírások szerint ugyanis a művésznek joga van egy-egy szoborról 5-5 másolatot készíteni, s az eredetinek számít.
– Ebbe a szobor-újraállítási folyamatba nagyon szívesen bekapcsolódtam, egyrészt Radnóti tisztelete és a versei szeretete miatt. Másrészt pedig, hogy ezzel a szoborral is bizonyítsuk jelenlétünket, hogy nekünk Szerbia szívében is van történelmünk, és erről méltóképp meg tudunk emlékezni, emlékművet tudunk állítani az utókor számára, hogy emlékeztessen arra az embertelenségre, amely a II. világháborúban történt, arra, amelyre a későbbiekben is volt példa, elég csak a 90-es évek háborús uszítására, a vérengzésekre gondolni.
Honnan a Radnóti iránti tisztelet? A magyar nyelv és irodalom szeretetének csíráit Tóth Lajos tanár úrnak köszönhetem, még az elemi iskolai időszakból, s a későbbiekben Csetvei Mária és Molnár Erzsébet tanárnőknek. Az ötvenes években a közgazdasági középiskolában nem volt magyar nyelvű oktatás, csak néhány beiktatott tantárgy, amelyet magyarul tanulhattunk. Molnár tanárnő óráin foglalkoztunk Radnóti költészetével is. Középiskolás diákként nem mélyültem el igazán Radnóti költészetében, az 5-ös osztályzat ellenére sem. Ám később, már érett fejjel, felnőttként az olyan versek újraolvasása, újraértelmezése, mint a Razglednicák, a Levél a hitveshez, a Töredék (Oly korban éltem én e földön...), vagy mit a Járkálj csak, halálraítélt!, nagyon mély nyomokat hagyott bennem. S mind a mai napig a Radnóti-versek egyes soraival, gondolataival párhuzamokat vonok, például a NATO-bombázások idején, amikor a repülők zúgtak a fejünk felett, felmerült bennem, hogy azoknak, akik a parancsot végrehajtják, mit jelent ez a táj, mit jelentenek az itteni emberek, akik akaratlanul belesodródtak a háborús szerbiai mindennapokba, s mit jelentenek azok az emberek, akiknek a feje fölül a bomba elviszi a házat. S felmerült bennem, hogy azoknak sem jelentenek/jelentettek semmit, akik a radart a lakóházak, civil épületek elé állították, ezzel tragédiákat okozva – mondta Kasza József.
Arról is beszélt, hogy mély nyomot hagyott benne Radnótinak a küszködése, önazonosságának a keresése, az emberi lélek ingadozása, az, hogy mit jelent feladni a hitet, félelem és rettegés közepette, hogy mentse az életét, gondolván, hogy átkeresztelkedéssel megússza az atrocitásokat. Ám sajnos bebizonyosodott, hogy az ember a sorsát nem kerülheti el, mert hiába volt az átkeresztelkedés...
– E versek, verssorok átélése, újraértelmezése jóval erőteljesebb lett, amikor elmentem Borba és a žagubicai fogolytábor helyszínére, amelyet megpróbáltak eltörölni, hogy az utókornak eszébe se jusson, hogy itt emberek sínylődtek, szenvedtek. Micsoda lelki ereje volt Radnótinak, a fogolytábor embertelen körülményei között milyen óriási verseket írt, milyen óriási gondolatokat fejtett ki, milyen érzelmek kerülnek a borzalmak közepette felszínre, ilyen embertelen körülmények között hogyan tud a szerelem gondolata, érzése, a hitves tisztelete, szeretete előtörni. Vagy, mit jelent a halálos menetben végigélni azokat a szenvedéseket egy olyan hosszú, agonizáló úton, Bortól Abdáig, végigélni, végigszenvedni, és még ott is micsoda versek születtek. Tehát, számtalan mély gondolat, mély emberi érzés, a lélek vívódása lelhető fel a versekben, s a mai fiatalok egy részének segíthetnek az öntudatra ébredésre, az emberi lét mélységeire való rádöbbenésre. Igaz, ehhez olyan pedagógusokra van szükség, akik elhivatottak, ahogyan a megnevezett tanáraim voltak, hogy felébresszék az igényt, akár az irodalom iránt, akár e természetes emberi érzések iránt.
Most, születésének 100. évfordulóján a világ minden sarkában megemlékeznek Radnótiról, a délvidéki magyarság is. Az elmúlt évtizedekben mintha elfeledkeztek volna róla, s talán most, e jubileumi megmozdulásnak lesz folytatása is, ez tartósnak bizonyul majd – hallottuk Kasza Józseftől.
