Hernyák György rendező 1994-től volt az újvidéki Művészeti Akadémia színészosztályának vezető tanára, 2011-től a magyar osztályok tanszékvezetője. Most, 70 évesen nyugdíjba vonult. Ám egykori tanítványai, asszisztensei, tanártársai szombaton meglepés összejövetelt szerveztek számára a szabadkai Népkörben. A hallgatók minden generációja képviseltette magát, Vajdaság minden részéből, Budapestről, sőt Bécsből is érkezett színművész, 40–45-en gyűltek össze. Hernyákot azzal az ürüggyel hívták el otthonról, hogy jó lenne, ha szombat este a KDSZ-ben általa rendezett előadáshoz készülő koreográfiát megtekintené.
Fotó: Molnár Edvárd
Az alkalmi beszédek sem maradtak el, Táborosi Margaréta azt emelte ki, hogy Hernyák tanítványainak mindig a folyamatos útkeresés fontosságára hívta fel a figyelmét, arra, hogy a kitaposott utat kerüljék el. Erős küldetéstudatot adott át növendékeinek. Pálfi Ervin 23 éves volt, amikor Hernyák asszisztensévé választotta, és hálás, hogy tíz egynéhány évig a „diákja” lehetett. László Sándor is egykoron asszisztense volt Hernyáknak, és számára fontos volt a felé áradó bizalom. Felidézte, hogy amikor az akadémián kívül találkoztak, már a harmadik percben a „gyerekekről”, vagyis a tanítványokról beszéltek. Persze, az esten sorjáztak a jó történetek, hisz a színészek jó stílusérzékkel a Hernyákhoz kapcsolódó anekdotákkal oldották fel, hogy túlzott elérzékenyülésbe csapjon át a rendezvény.
