Alkotmány és (állam)polgári jogok címmel a napokban jelent meg Bozóki Antal magiszter, újvidéki ügyvéd, közismert szakíró huszadik könyve. E munkájáról, korábbi műveiről, a vajdasági könyvkiadásról, az ilyen fajta szakkönyvek megbecsüléséről illetve meg nem becsüléséről beszélgettünk a szerzővel.
A könyv mindhárom szakvéleményezője, mgr. Páll Tibor történész, Ágoston László, ügyvéd és mgr. Muhi B. Béla, közgazdász ugyanazt vallják: hasznos kézikönyv, elsősorban a középiskolás diákok, a tanárok számára, de mindazok számára, akiket érdekel e témakör… Huszadik könyvedet tankönyvnek szántad?
– Két-három éve már én vagyok a Genius vajdasági konferencia és verseny alkotmányjogi zsűrijének elnöke, és láttam, hogy a középiskolások régi tankönyvből készülnek, például ebből, ami előttem fekszik, amely még az 1992-es, milosevići alkotmányon alapszik. A fiatalok ebből a tankönyvből nem tudhatják meg, hogy mi is történt időközben az alkotmány és az állampolgári jogok terén, milyen társadalmi, politikai változások történtek. Időközben teljesen új alkotmányt hoztak Szerbiában. Ezt az állapotot tarthatatlannak tartottam, ezért elkészítettem ezt a szöveggyűjteményt, amely az általános tudnivalók mellett tartalmazza mindazt, amit egy vajdasági magyar polgárnak az alkotmányról és állampolgári, polgári kisebbségi jogairól tudnia kell. Könyvem nem tankönyv, mert ahhoz, hogy azzá legyen, külön engedélyt kell kérni a minisztériumtól, de tankönyvpótlóként – ahogy ezt a szakvéleményezők is elmondtak – hasznos kézikönyve lehet a középiskolás diákoknak és tanároknak. Három fő részre osztottam a könyvet. Az első részben az emberi és nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozom, a második rész címe: Az emberi és a (nemzeti) kisebbségi jogok Szerbiában. A harmadik rész nem az én szövegem, hanem a belgrádi Fejlesztési Központ A demokrácia ábécéje című könyvéből vettem át hét szerzőtől egy-egy írást. Természetesen a kiadó és a szerzők jóváhagyásával. Egyébként e könyv magyarul is megjelent, jómagam és megboldogult feleségem, Anasztázia fordításában. Itt még el kell mondanom, hogy szintén a szerzők beleegyezésével e szövegeket aktualizáltam, a legújabb jogszabályokkal, adatokkal. Hangsúlyozom, hogy a könyv a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával jelent meg.
n A tartalomjegyzékben olvasom, hogy a könyvhöz tartozik egy CD is.
– Igen, ennek címe: Az emberi és nemzetközi kisebbségi jogok forrásai Szerbiában. A mellékletre azért volt szükség, mert a feldolgozott témakör sokkal nagyobb terjedelmű könyvet igényelt volna, ám erre már nem volt pénz, így e gondot CD-vel oldotuk meg. Egyébként több könyvem is – ugyanezen ok miatt – tartalmaz CD-t.
Első könyved 1987-ben jelent meg, de úgy tudom, hogy már jóval előbb kezdtél publikálni.
– Pontosan 1971-től, csaknem negyven éve már. Nemrég átadtam minden írásomat, ami 2000. december 31-éig jelent meg különböző hazai és külföldi újságokban, folyóiratokban, szakmai publikációkban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, s ekkor számoltam meg, hogy csaknem harminc év alatt összesen 667 írásom jelent meg. Volt egy időszak, amikor nem publikálhattam. A külügyben dolgoztam akkor, és közölte velem főnököm, hogy nem jó szemmel nézi, ha bármiről is írok, ugyanis szerinte közszereplésemet az intézmény álláspontjának is vehetik. Emlékszem egy írásomra, amit az iraki–iráni háború kitörése után írtam arról, hogy a háborúnak milyen ökológiai következményei lehetnek a Perzsa-öböl állat- és növényvilágára. Léphaft Pál még karikatúrát is rajzolt hozzá. Persze, a főnökömnek nem tetszett az írás, így nem is jelent meg, és ezután egy ideig nem is publikáltam. Egyébként a nemzetközi jogi témák foglalkoztatnak, az el nem kötelezett országok mozgalma, amely szerintem – annak ellenére, hogy manapság nem akarják elismerni – egy jelentős mozgalom, tartós nemzetek közötti, államok közötti elveket hirdet. Foglalkoztat az Európai Unió. Nemrég megjelent az Európai integrációs lexikon című munkám. Érdekelnek az emberi és kisebbségi jogok, kétkötetes könyvem jelent meg az autonómiákról és néhány könyvben foglalkoztam a vajdasági magyarok helyzetével is. Egyébként e témáról, Vajdaság autonómiájáról és a vajdasági kisebbség helyzetéről már kétszer tartottam előadást Brüsszelben és egyszer előadás-sorozatot az Egyesült Államokban, ahol az Amerikai Magyar Baráti Közösség vendége voltam.
Visszatérve a könyvekhez, azt kell megállapítanom, hogy térségünkben a könyvkiadásból, a könyvírásból nem lehet megélni. Egyre kevesebben vásárolnak könyvet, és ha vásárolnak is, inkább a szépirodalmi kiadványok után nyúlnak az olvasók.
– Könyvkiadásunkkal nagy bajok vannak. Egyik nagy baja, hogy szépirodalom központú. Nagyon ritkán jelennek meg olyan szakmai munkák, amelyek embertársainknak segítséget nyújtanának abban, hogy minél jobban feltalálják magukat rohamosan változó világunkban. Én szeretném, ha a számomra is közel álló témakörökkel mások is foglalkoznának, mások is publikálnának. Szerintem volna rá vállalkozó, ha biztatást kapnának a könyvkiadóktól. Sajnos nálunk sokkal fontosabb, hogy milyen érdekcsoporthoz tartozik az ember, vagy ki áll mögötte, mint az, hogy mit ír, miről ír, milyen értéket képvisel. Sajnálattal kell megállapítanom azt is, hogy a vajdasági magyar könyvkiadás, éppen úgy, mint a vajdasági magyar sajtó, a legnagyobb vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség befolyása alá került. Ez nem válik hasznára sem a magyar könyvkiadásnak, sem a magyar sajtónak, sem a vajdasági magyarságnak.
Miután kikapcsoltam a magnót, Bozóki Antal elárulta, hogy még két, három könyv megjelenésén dolgozik, egy viszont már régóta készen áll a nyomtatásra, ám nem talál rá kiadót, holott egy értékes és közérdekű alkotásról van szó, egy, az eddigieknél sokkal alaposabb, sokkal gazdagabb szerb–magyar jogi szótárról.
@sz = n NÉMETH Zoltán
