Pénteken 120 éves világörökség címmel tudományos konferenciát tartottak a szabadkai Zsinagógában, amelyen négy neves szakember, Klein Rudolf építész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Stevan Mačković, a Szabadkai Történelmi Levéltár igazgatója, dr. Oszkó Ágnes Ivett művészettörténész és Szűcs Balázs, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója tartott előadást. Az előadások a szabadkai Zsinagógát mint összművészeti egységet mutatták be, rávilágítva az épület felépülésének és felújításának körülményeire, a magyar építészetben betöltött szerepére, valamint a szabadkai zsidóságnak a város polgárosodásában betöltött szerepére. A konferenciát a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány szervezte, ezzel ünnepelve azt, hogy 120 évvel ezelőtt épült fel a szabadkai Zsinagóga.
Illés Hajnalka, az alapítvány koordinátora az előadás előtt a sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában elmondta, hogy a konferencia mellett koncerttel is tisztelegtek a jeles évforduló előtt.
– Az alapítvány a Zsinagógának, ennek a gyönyörű épületnek, a kapuit a felújítás után 2019 januárjában nyitotta meg a látogatók előtt. Úgy gondolom, azóta életet leheltünk ebbe az objektumba. Örülünk, hogy ezt a jelentős évfordulót is már a felújított falak között ünnepelhetjük meg. A jubileum megünneplését előző pénteken Hajdók Judit orgonakoncertjének megtartásával kezdtük meg. Ma pedig 120 éves világörökség című tudományos konferencia megtartásával folytatjuk az ünneplést. Úgy gondolom, hogy a Zsinagóga az elmúlt években Szabadka egyik leglátogatottabb turisztikai célpontjává vált, valamint amellett, hogy egy szakrális objektumról beszélünk, ez a város egyik legszebb koncertterme is egyben. Ebben az évben egyébként voltak látogatóink Indiából, Amerikából és Afrikából is. Természetesen a mi régiónkból is sokan érkeznek, főleg Magyarországról és belföldről. Az első évben közel 20 ezer látogatónk volt összesen, a járvány évében már csak sajnos 6 és fél ezren, az elmúlt évben 10 ezer látogatónk volt, idén pedig már most közel vagyunk a 15 ezer főhöz – mondta a koordinátor.
A konferencia dr. Klein Rudolf online előadásával kezdődött, amelyben a neves építész azt mutatta be, hogy Komor Marcell és Jakab Dezső, a Zsinagóga tervezői miként használták fel a magyar népművészet formakincseit az épület tervezése során. Többek között kiemelte, hogy a Zsinagóga az első jelentős szecessziós épület Szabadkán egyszersmind az egész mai Vajdaság területén. Hozzátette, hogy az épület legfontosabb eleme a magyar stílus. Elmondta, hogy a szecessziós építészet a századfordulón modernnek számított. Komor Marcell és Jakab Dezső először a szegedi zsinagóga építésére nyújtottak be pályázatot, de tervüket, éppen azért, mert azt túl modernnek találták, az ottani zsidó hitközség elutasította. A szabadkai zsidó hitközség viszont nyitott volt az új irányzatok felé, ezért megbízták a tervezőpárost, hogy zsinagógatervüket valósítsák meg Szabadkán.
Stevan Mačković a szabadkai zsidóság történetét ismertette (Fotó: Patyi Szilárd)
Stevan Mačković a Szabadkai Történelmi Levéltárban fellelhető dokumentumok alapján röviden ismertette a szabadkai zsidóság történetét a XVIII. század végétől a II. világháború befejezéséig. Előadásában rámutatott arra, hogy a viszonylag kis létszámú városi zsidóság emancipációja egy hosszadalmas, évtizedeken át tartó nehézkes folyamat volt, amely a XX. század elejére fejeződött be. Ekkorra a zsidóság a város összlakosságának három-négy százalékát tette ki. Emellett a zsidók Szabadka társadalmi életének fontos szereplőivé is váltak. Sokan közülük kiemelkedő írók, újságírók, orvosok voltak. Stevan Mačković összefoglalva egy kis létszámú, de nagy jelentőségű városi közösségként írta le a szabadkai zsidóságot. E közösségre mért csapást a II. világháború és a holokauszt. Az előadó hozzátette, hogy a legtöbb zsidó, aki túlélte a háborús borzalmakat, már nem tért vissza Szabadkára, hanem Izraelben vagy a világ más részein keresett új otthont magának.
Dr. Oszkó Ágnes Ivett a szabadkai Zsinagógát más városok zsinagógáival hasonlította össze (Fotó: Patyi Szilárd)
Dr. Oszkó Ágnes Ivett a Zsinagóga vitrázsművészetét vizsgálta előadásában. Elmondta, hogy a vitrázsművészet a középkorban élte virágkorát, de a XIX. század második felétől Magyarországon újra fellendült a festett, ólmozott üvegablakok művészete. A művészettörténész a szabadkai Zsinagóga vitrázsait összehasonlította a szegedi Új Zsinagóga vitrázsaival. Kiemelte, hogy a szabadkai vitrázsokon, amelyek Róth Miksa budapesti üvegfestő műhelyében készültek, a zsidó közösség identitását kizárólag a stilizált, magyar népi motívumok fejezik ki, míg a szegedi vitrázsokon szentföldi motívumok és magyar növényábrázolások egyaránt találhatóak. Az összehasonlítás során az előadó arra is rámutatott, hogy a két város zsinagógája szinte egy időben készült, valamint, hogy Szabadka és Szeged között valóságos verseny alakult ki, hogy melyik városnak épül fel a zsinagógája és melyik lesz a szebbik. A korabeli sajtó szerint egyébként a szabadkai Zsinagóga vitrázsai már 1902 szeptemberében elkészültek, amikor még az épület festetlen volt.
A konferencia utolsó előadását Szűcs Balázs tartotta, aki a Zsinagógán elvégzett állagmegóvó munkálatokat elevenítette fel, rávilágítva arra, hogy míg az épület alig két év alatt felépült, addig annak felújítása hosszú évtizedeket vett igénybe. Elmondta, hogy a Zsinagóga már az 1920-as években megsérült, amikor egy vihar megrongálta a tetőszerkezetet. Az ekkor még erős zsidó közösség azonban ezt a kárt rövid idő alatt helyre tudta állítani. A II. világháború után azonban a megmaradt kis létszámú szabadkai zsidóságnak már nem maradt ereje az épület fenntartására, és így állaga folyamatosan romlott. Végül 1979-ben a szabadkai zsidóság arra kényszerült, hogy a Zsinagógát a városnak ajándékozza. Szűcs Balázs rámutatott arra, hogy az épületen az állagmegőrző munkálatok már 1977-ben elkezdődtek, de teljes körű rekonstrukciója csak 2012-ben kezdődött el.
