Tegnap, a vajdasági magyar mozgókép napján Szabadkán megkoszorúzták Lifka Sándor, a kinematográfia úttörőjének mellszobrát: Siflis Zoltán és Vicsek Károly filmrendező, Deák Ferenc, számos filmforgatókönyv írója helyezte el a megemlékezés virágait. Jelen voltak Lifka leszármazottjai és László Edit, a Lifka Art mozi igazgatója is.
Milyen a vajdasági magyar mozgókép jelene? Mint Siflis Zoltán filmrendező fogalmaz, könnyűnek nem mondható, mert a társadalmi válság, a pénztelenség, az intézményes háttér hiánya jócskán rányomja bélyegét. Két-három évente egy-egy játékfilm és évente több dokumentumfilm készül el. A múlt évet illetően 4-5 dokumentumfilmről beszélhetünk. Ezek zömében portré jellegűek.
A mozgókép ünnepe kapcsán e napokban bemutatott filmek: tegnap Szaabdkán S. Gordán Klárának a topolyai, azaz az első vajdasági szociográfiai filmműhelyről, alkotóiról készült trilógiájának első részét és Vicsek Károly nak az 1956-os forradalom Jugoszláviához köthető eseményeiről készült filmjét vetítették le. Ma Magyarkanizsán Apczi Jenő esszéfilmje és egy idős asszonyról, Szalma Losonc Terézről készült dokumentumfilmje kerül közönség elé. Pénteken Zomborban Siflis Zoltán Herceg című portréfilmje pereg majd. Mint tudjuk, a 100 éve született Herceg Jánosnak, a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő egyéniségének életútját, írói pályáját, aki a kisebbségi sors nagyon értékes megörökítője volt. Mindegyik film délvidéki magyarokkal foglalkozik, tehát a kisebbségi létnek egy-egy tükre, lenyomata. Mint Siflis ezzel kapcsolatban fogalmaz, bármilyen témát választ a kisebbségi helyzetben élő alkotó, a saját élethelyzeteit ábrázolja közvetlenül vagy közvetve. Még ha látszólag elvontabb témát is dolgoz fel, fellelhetők azok az élethelyzetek, annak a megélt világnak a nyomai, ahol létezik, ahol alkot.
-- Hiányolom, hogy az utóbbi időben nem készítettünk a jelen kisebbségi helyzetéről tényfeltáró, helyzetelemző dokumentumfilmeket, ez egy olyan területe a dokumetum műfajnak, amely határon túl is nagy érdeklődésre tarthatna számot. Amikor ilyen jellegű filmeket készítettem, azok jutottak el e szűk közösségünk határain túl a legmesszebbre. A jelen világunkkal kellene egy kicsit erőteljesebben foglalkozni, hiszen olyan fontos társadalmi, szociális és egyéb folyamatok zajlanak, amit a dokumentumfilmesek tudnának a lehető legjobban megragadni. Csalhogy az oknyomozó, tényfeltáró filmhez egy komoly intézményes, produkciós háttér kellene, amely nincs meg. Az alkotók ahogy tudják, összehozzák a produkciójukat, majdnem minden alkotó a saját produkcióját menedzseli. Ez egy olyan állapot, ami azt is tükrözi, hogy ha e helyzet a közeljövőben nem változik, a vajdasági magyar és egyáltalán az itteni filmgyártás – nem a kommerc filmekre gondolok --súlyos válságba kerül – szögezte le beszélgetőtársunk.
A vajdasági magyar filmkészítés jövőjével kapcsolatban Siflis a következőket mondta: az alkotóknak valószínűleg a jövőben sem lesz elég csak a saját szűkebb közösségükre támaszkodni, az elkövetkezőkben is majdnem minden filmet kooprodukcióban tudnak elkészíteni. Az EU-s források elérhetetlenek számunkra, inkább az anyaországi támogatás, elsősorban a Szülőföld Alap jelentett egy biztos anyagi forrást. Ha ez a segítség megmarad, akkor a jelenlegi szinten tudják alkotóink folytatni a filmkészítést.
Mint tudjuk, a szabadkai Lifka Mozi visszakerül eredeti helyére, az építési munkálatok folynak. Ha elkészül ez a korszerű művészmozi, a filmes alkotók reményei szerint vajdasági, anyaországi dokumentumfilmeket is bizonyos rendszerességgel láthat majd a közönség.
A vajdasági magyar dokumentumfilm számára a televízió jelenti a szélesebb nyilvánosságot. Mint Siflis Zoltán megjegyezte, a Pannon TV épp a napokban indított egy Vajdasági Magyar Alkotók című sorozatot, ebben néhány dokumentumfilmet is láthatnak a nézők. Az Újvidéki Televízió sajnos ritkán mutat be szerzői dokumentumfilmet, az elmúlt években 120-130 filmet támogatott a tartományi művelődési titkárság, kevés kivételtől eltekintve ezek nem kerültek képernyőre. Egyébként, a jelent vázoló helyzetképhez hozzátartozik az is, hogy a tartományi művelődési titkárság által filmkészítésre idén kiírt pályázat eredményei már megvannak, de a megítélt összeg még nem érkezett meg az alkotókhoz.
