2024. szeptember 3., kedd

Összefogás a kézműves kultúráért

Békéscsabai, székelyudvarhelyi és szabadkai együtt gondolkodás a Vajdasági Magyar Folklórközpontban

Három régi óból pályáztak a Nemzeti Civil Alapnál azzal a céllal, hogy térségeik népi művészetét ne hagyják elveszni. A partnerséget oly módon is szeretnék kifejezni, hogy mind a három térségben egy-egy összejövetelre kerüljön sor. Az elsőt Szabadkán tartották szerdán és tegnap, a következő állomások pedig Székelyudvarhely és Békéscsaba lesznek. Pál Miklósné , a Békés Megye Népművészetéért Alapítvány kuratóriumi tagja, és a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke elmondta, hogy egyesületük több mint 300 tagja szorosan együttműködik.

– Több mint tíz éve ápoljuk a kapcsolatot a Vajdasági Folklór Központtal és megközelítőleg hat éve az ARTERA Alapítvánnyal. Amikor találkoztam ezzel a pályázattal, úgy gondoltam, jó lenne egy olyan együttműködést létrehozni, amelyben mindhárom szervezet egyenrangú. Programunk célja egy szorosabb kapcsolat kialakítása a három régió népi kézműves kultúrájának ápolására. További célunk felderíteni mindazokat a köröket, csoportokat, ahol népművesség folyik, szeretnénk információs elektronikus kiadványt készíteni róluk, akárcsak számba venni az eddig megvalósult projektumokat. További kutatásaink a fejlesztési lehetőségekről szólnának. Tervben van még két összejövetel, ahol szélesebb körben beszélhetnénk a fent említett témákról, és menedzsment-tréninget is tartanánk a fiataloknak, ahol a szervezet működtetéséről szóló tudnivalókat sajátíthatnák el. Jelenlegi projektumunk jövő év májusában befejeződik, és addigra már készen állunk olyan javaslatokkal, amik újabb közös tervezetek indítását teszik lehetővé – hallottuk Pál Miklósnétól.

Lőrincz Zsuzsanna, a székelyudvarhelyi ARTERA Alapítvány elnöke elmesélte, hogy alapítványuk tíz éve létezik, de megalakításának gondolata húsz évvel korábbra tehető.

– Családommal arra gondoltunk, hogy jó lenne a népművészeti értékeinket a nyilvánosságnak is megmutatni. Máréfalván születtem, és erről a faluról Erdélyben mindenkinek a székelykapuk jutnak eszébe. Édesapám is székelykapu-faragó volt, így jól tudom, hogy a falusi emberek által teremtett értékek nincsenek kellőképpen megbecsülve. Így jött a gondolat, hogy egy szabadtéri népművészeti rendezvényt szervezzünk, és ezzel elindult az alapítvány működése is. Mostani tevékenységünket az igények irányítják. Új programunk keretében értékes tapasztalatokat szereztünk Vajdaságban. Megismerve az itteni népi műhelyeket, azt vettem észre, hogy sokkal előrébb tartanak, mint mi. Ezt lehet, hogy a kényszer is hozza. Itt nagyobb szükség mutatkozik arra, hogy a folklórközpont a régi mesterségekkel foglalkozzon, Magyarországon pedig szinte visszatanították a régi mesterségeket. Nálunk még úgymond nincs annyira kihalva a kézművesség. Elég sok családban él a hagyomány, hogy saját szerszámokat készítenek. Vigyáznunk kell azonban, mert elhalnak az öregeink, és ha nem szerettetjük meg a kézművességet a fiatalokkal, akkor az nálunk is feledésbe merül. Meggazdagodni ugyan nem lehet belőle, de jövedelemkiegészítésként némi pénzt hozhat a konyhára. Valamennyire a gazdasági válság is besegített abba, hogy az emberek jobban megbecsüljék a kézműves mesterséget.