Bányai Jánost, az újvidéki Magyar Tanszék nyugalmazott vezetőjét, tanárát köszöntötték pénteken a tanszéken, hetvenedik születésnapja alkalmából. Az alkalmi ünnepséget Láncz Irén, jelenlegi tanszékvezető nyitotta meg, aki mindenekelőtt Bányai János, a tanár érdemeiről beszélt.
– Mi, a volt tanítványai valamennyien szerencsésnek mondhatjuk magunkat, és ha osztályoznunk kéne a tanár urat, kétségkívül csak magas osztályzatokban részesíthetnénk őt. Az irodalmi alkotások és a hozzájuk fűződő elmélet megértetésére való törekvés, mindig új és új utak keresése, határozott értékítélet meghozatala és egyfajta új világlátás megteremtése miatt mondhatunk ma köszönetet Bányai tanár úrnak – emelte ki a tanszékvezető. A születésnapi jókívánságok mellett még töretlen alkotókedvet kívánt neki, és azt, hogy a tanszéket mindig a hazatérés érzésével látogassa meg a jövőben is.
Jung Károly egyetemi tanár szerint Bányai három vonatkozásban is elkötelezte a vajdasági magyar kultúrát: egyetemi tanárként (s emögött több évtizedes munka értendő), folyóirat-szerkesztőként (Új Symposion, Híd, valamint a tanszéki kiadványok főszerkesztőjeként), valamit irodalomtudósi-kritikusi munkásságának köszönhetően.
Harkai Vass Éva egyetemi tanár átadta Bányainak a tanszék ajándékát, a Hungarológiai Közlemények folyóirat harmadik számát, melyet teljes egészében az ünnepeltnek szenteltek.
Bányai János meghatottan emlékezett vissza az ötven évvel ezelőtti időszakra, amikor diákként kapcsolatba került a Magyar Tanszékkel, és a kort emlékezetes pillanatokkal teli különös világnak nevezte. Megemlítette Sinkó Ervint, és megelevenítette azokat a közösen eltöltött társas esteket, melyek mély nyomot hagytak emlékezetében. Azt mondta, tanárként mindig arra törekedett, hogy megismerje hallgatói egyéniségét, ugyanakkor szóra is bírja azt.
– Nem vagyok társalkodó típus – mondta – de a tanszéknek, és az elengedhetetlenül vele járó kapcsolatteremtésnek köszönhetően társalkodni is megtanultam – jegyezte meg végül Bányai a születésnapi összejövetelen.
