Szinte elsikkadt a sajtóban, hogy Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke, az újvidéki Apáczai Diákotthon vezetője december 16-án a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány díját vehette át Budapesten, melyet azoknak adományoznak, akik sokat tesznek a fiatalok szellemi, kulturális és anyanyelvi fejlődéséért. Ez azonban nem minden. A hónap elején Csíkszeredán adták át a Romániai Magyar Pedagógusok Egyesülete Ezüstgyopár aranyérmét, a VMPE élén végzett áldozatos munkájárért, és a magyar pedagógus-szövetségek együttműködésében kifejtett tevékenységért. Ezt megelőzően, november 26-án a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége Arany Búzaszem-díját kapta meg Budapesten, melyet Mádl Dalma asszonytól, a Katolikus Caritas jószolgálati nagykövetétől vett át.
n Kezd beérni a jó másfél évtizedes munka gyümölcse, vagy most figyelnek fel igazán a VMPE áldásos tevékenységére? – kérdeztük a fizika-kémia szakos tanártól, az elmúlt hónapban háromszor díjazott Nagy Margittól, aki újságíróként és civil szervezeti tevékenységéről is ismert, valamint a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke 1993-tól, továbbá az Apáczai Diákotthon igazgatója, az oktatási központ vezetője.
– Köszönöm az adományozóknak, hogy kitüntettek, hogy értékelik az eredményeinket. Ezek között pedig kétségkívül az Apáczai Diákotthon létrehozása a legnagyobb eredményünk. Az otthon 2000 óta működik, csaknem hetven diákunk van, és úgy gondolom, hogy nálunk létkérdés, nagyon fontos a megmaradásunk szempontjából, hogy nevelünk-e értelmiséget vagy sem. Pedagógus-szervezetünk is azért jött létre, hogy az anyanyelvű oktatás által a megmaradásunkat szolgálja. Ennek jegyében működünk ’93 óta, és vannak eredményeink, egész fontos rendvényeink, a Suliszínház Fesztivál, a Szólj, síp, szólj!, a Kőketánc, különféle táborok, versenyek, évközi továbbképzések, a nyári akadémia, ezenkívül működtetjük a fiú- és lánykollégiumot, két oktatási központot Nagybecskereken és Újvidéken, ahol értelmi fogyatékos gyerekekkel foglalkozunk, de emellett pótórákat tartunk a pillanatnyi követelményeknek megfelelően stb. Tehát sokrétű a munka. Kevés a munkatárs, de lelkesen végzik a munkát, akkor is, ha van pénz, akkor is, ha nincs. Az anyanyelvápolás terén volt olyan időszak, hogy több mint fél évig nem tudtunk tiszteletdíjat adni. Mégsem szűnt meg egy programunk sem. Kivétel a 8-9 évvel ezelőtti eset, amikor elvették tőlünk az anyanyelvápolás megszervezését Dél-Bánát és Dél-Bácska egy részén.
n Mi is történt?
– Az Apáczai Közalapítványban akkor úgy határoztak, hogy területileg meg kell osztani az anyanyelvápolást. Úgy kellett csinálni, hogy ne maradjon ki a VMSZ, ugyanis akkoriban a szórványban kifejtett munkára jó pénzeket adtak az alapítványok. Az ukáz szerint az akkor Bunyik Zoltán vezette újvidéki Módszertani Központ kapta a terület egy részét, a másikat pedig a Balassa Julianna vezette Börcsök Erzsébet Módszertani Központ. Ami maradt nekünk, ott tovább dolgoztunk, a többi területen meg bizony megszűnt a munka. Sajnáljuk, viszont nagyon örülünk, hogy idén Módoson sikerült beindítani az anyanyelvápolást, helybeli és káptalani gyerekek tanulnak, éspedig a református Ágoston Sándor Alapítványnak köszönhetően. Tavasszal vettek egy házat nagy udvarral, ami egyben magyar művelődési központnak is számít.
n Hihetetlen, hogy ezt a nagy munkát biztos anyagi forrás nélkül végzik.
– Mindez nem nekem köszönhető, nem is a munkatársaimnak. Mindez hit nélkül nem működik. Úgy gondolom, hogy az Úristen segítsége nélkül mindez nem lenne. Én egy egyszerű ember vagyok, és soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy feladatot kapok, de erőt kaptam hozzá, és ezért hálás vagyok.
n Nagy hangsúlyt fektetnek a növendékek magyarságtudatának megőrzésére és vallási nevelésére. Vajon ők hogyan fogadják ezt?
– Kötelezővé tettük, de nem mindenki előtt világos, hogy miért. Ez a munkánk nevelési oldalához tartozik, és azért fontos, mert manapság nagyon nagy a kísértés mindarra, ami az ember lelkét tönkreteszi. Ahhoz, hogy testileg-lelkileg egészségesek maradjunk, nagy támaszt jelent a vallásos hit. A diákok egy része őszintén gyakorolja vallását, egy más része meg eljön, mert kötelező. Remélem, hogy többségük mégsem tartja túl nagy tehernek. Mi útravalót adunk, és úgy gondolom, hogy ha most nem is, de életük nehéz pillanataiban erőt merítenek majd mindabból, amit az itt töltött időszakban kaptak. A hit hatalmas erőforrás. A Biblia is azt írja: a hit hallásból van.
n Karácsonyra kiürülnek a kollégiumok, szünetelnek a programok, aki teheti, hazautazik.
– Én is indulok a fiamhoz, Budapestre, és együtt megyünk tovább Kolozsvárra, a szülővárosomba. Beteg bátyjámmal és a rokonsággal fogjuk tölteni a karácsonyt.
