Augusztus 3-án, vasárnap töltené be 80. életévét Fehér Ferenc költő, író, műfordító, akiről pénteken emlékeztek meg Újvidéken a Magyar Szó Pont és a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület közös szervezésében a család, egykori pályatársak, barátok, ismerősök és tisztelők. A Magyar Szó épületében megtartott megemlékezés nyomán virágot helyeztek el Fehér Ferenc sírján az újvidéki Városi temetőben.
„Elnémult egy ragyogó elme, aki szüleinek legkisebb fiaként vágott neki a nagyvilágnak, s próbált szerencsét nem is akármilyen eredménnyel.” – írta napilapunk Fehér Ferenc 1989. július 31-én váratlanul bekövetkezett halálhírére. Ennek jövőre lesz 20 esztendeje, s addigra várhatóan elkészül és felállítják Újvidéken a Fehér Ferenc téren a költő mellszobrát. Az utókor tiszteletének méltó kifejezése lenne ez, állapította meg Kaszás Károly, miközben emlékeztetett, hogy az elmúlt 19 évben az újvidéki Svetozar Marković Gimnázium magyar irodalmi szakköre, és az ugyancsak székvárosi Nikola Tesla Általános Iskola önképzőköre, továbbá a pirosi művelődési egyesület is felvette a kiemelkedő vajdasági költő nevét, és teret neveztek el róla Újvidéken. Az összejövetel résztvevői emlékeztettek továbbá, hogy Topolyán és Kishegyesen utca viseli a nevét.
Emlékét leginkább az utókorra hagyott művek tartják életben, bár ennek ápolásához kétségkívül hozzájárul majd az Újvidéken felállítandó mellszobor is. A kezdeményezést két évvel ezelőtt Bunyik Zoltán akkori művelődési titkár teljes mértékben támogatta, a bizottság elnökének, Bordás Győzőnek tett tegnapi kijelentése szerint pedig a hónap derekáig lejár a pályázati határidő, és várhatólag novemberig elkészül és felállítják a bronzszobrot a Magyar Szó épületének közelében levő Fehér Ferenc téren. Hosszú idő után Újvidéken ez lesz az első magyar vonatkozású köztéri szobor.
A költőhöz, munkatárshoz, baráthoz fűződő személyes élményeit felidézte Jódal Rózsa, Major Nándor, Németh István, Bálint István, amiből nemcsak az derült ki, hogy határainkon kívül és belül Fehér Ferencet életében is nagy olvasói tisztelet övezte, hanem az is, hogy kiváló szerkesztője volt az Ifjúság Szavának, minden egyes alkotóval tartotta a kapcsolatot, véleményezett, bírált, így járult hozzá egy egész írói nemzedék felkarolásához. Továbbá az is, hogy halála óta több mint negyvenen foglalkoztak érdemben költészetével, és az is, hogy Miroslav Antić-tyal a „vajdasági költészet” legkiválóbb alakja volt.
