A számos gonddal küszködő dél-bánáti szórványvilágból nagyon kevesen jutnak el Vajdaság más részeiben, illetve az anyaországban szervezett Szent István-napi megemlékezésre. Ám ezen a vidéken talán többet is jelent az ünnep, mint másutt. Itt most minden út Székelykevére vezet, a legdélebbi Szent István-templom helyszínére, ahol a templombúcsú már régen kinőtte a székely falu határait.
Ezt Balassa Juliannától, a Pancsovai Televízió magyar műsorának szerkesztőjétől hallottam. Ő is ünnepi műsort készít munkatársaival. Igaz, mivel kedd az anyag összeállításának- és csütörtök a sugárzásának a napja, 21-én az ünnepet az előző ünnepségek képeivel idézik. Az idei ünnepségek legszebb, legmeghatóbb pillanatait a jövő héten láthatja majd viszont a képernyőn a dél-bánáti magyarság.
Az adás, mint az év folyamán minden jelentősebb ünnepre, tematikus jelleggel készül, ünnepi címlapokkal, alkalmi képi és zenei háttérrel, irodalmunk gyöngyszemeit idéző felvezető- és összekötőszöveggel.
A legjelesebb vajdasági és magyarországi ünnepségek kivonatos ismertetése mellett, természetesen, a helyi rendezvények ismertetésén van a hangsúly, hiszen a nem is akármilyen múlttal rendelkező, 1892-ben befejezett Szent István-templom búcsúünnepe alkalmából a szokásos egyházi rendezvények mellett néhány éve már a Székelykevei Nyári Estek programja is nagy vonzerő az ilyenkor hazalátogató elszármazottak és a környék magyarsága számára. E program keretében került sor az elszármazottak találkozójára is, tartalmas programmal, amelynek fénypontja Péter László Vándor fecske hazatalál? című könyvének színvonalas bemutatója volt itt, a szülőfalujában, azok körében, akikről a könyv sorai és képei szólnak. Méltó háttere volt ennek a rendezvénynek a székelykevei kötődésű képzőművészek és fotóművészek tárlata, többek között Mezei Erzsébet, Léphaft Pál és természetesen Péter László munkáiból.
Az idei Nyári Estek egyéb rendezvényei, a teljesség igénye nélkül: a torontálvásárhelyiek vendégszereplése, nemzetiségi gyermekest, a Szalmaszál Ifjúsági Művelődési Egyesület táncestje, modern táncokkal és klasszikus balettszámokkal, vendégszereplők részvételével, a magyarkanizsai Tisza Néptánc Együttes fellépése, a gödöllői városi vegyeskórus hangversenye… „telt házzal” az iskola előtti nyáriszínpadon és telt házzal a „nézőtéren”, az iskolaparkban egészen a templomkerítésig.
A pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület már tíz éve Kolozsvárott ünnepel, jelenleg a tizedik, jubiláris Szent István-napi Néptánc Találkozó fellépőjeként, amelyről, jelentősége folytán, szintén rendszeresen készít összeállítást a Magyar Percek.
Kérdésünkre, hogy hogyan érzi, mennyire ismerik gyermekeink, fiataljaink a Szent István-i életművet, a magyar történelem nagyjait, Balassa Julianna a következőt válaszolta:
– Pedagógusaink leleményességén múlik, hogy az iskolai program keretében mennyit nyújtanak a tanulóknak. Ám itt színre lép az egyház, és nemcsak most, hanem őrizte a lángot, a tudatot akkor is, amikor az ezer év említése is főbenjáró bűnnek számított. Az ünnepi szentbeszédek itt, ilyenkor megindítják a kősziklát is, az ismeretszerzés magasiskolája mellett, és erősödik az a kőszikla, amelyre a nemzettudatot, a megmaradás tétjét építjük. A kenyérszentelő szentmisén megszentelt kenyeret a Dél-Bánát minden helységének képviselője magához veszi, ezzel a testi-lelki táplálékkal térve haza a Szent István-templom hamisítatlan oltárképe alól Pancsovára, Hertelendyfalvára, Sándoregyházára, Udvarszállásra… Papjaink e napon szentbeszédükben nagyon jó történelmi visszapillantót adnak, méltatják István jelentőségét.
A kérdésre, hogy személy szerint Balassa Juliannának mit jelent az ünnep, a következő választ kaptam:
– A legdélebbi Szent István-templomunk melletti neveltetésemmel, a családból és innen hoztam az első történelmi ismereteimet. Képletesen ma is ide járok hűteni e „templom falán kigyulladt gyermek-homlokom”, erőt gyűjtve ahhoz a vállalt feladathoz, amelyre kötelez az a szemernyi többlet, amellyel megáldott a Teremtő – hogy Szent István örökségének tudatát tovább adhassam én is ott, ahol lehet, és ahogy lehet.
