Már augusztusban újraindult az MTV sikeres társasági vitaműsora, az Á la Carte, amelyben továbbra is a politika, a kultúra és a közélet jelességei vitatkoznak jó borok és finom ételek fölött közös dolgokról, Szombathy Pál házigazda vendégeiként. Az m1 ezzel a műsorral megtörte a közéleti személyiségek szokványos tévés szerepeltetési módját, mert nem rideg stúdióban fogadja őket, hanem egy családiasan kialakított vendéglőben, ahol menet közben a szakácsok készítik a vacsorát, ízletes nedü is kerül az asztalra, s így lazábban lehet akár halálkomoly dolgokról is beszélgetni. Sőt, nemhogy lehet, talán csak így lehet.
A szem-száj inger beindulásával talán a gondolatok is szabadabban repkednek a levegőben, vagy ha nem is, tény, hogy a vendégek ilyen körülmények között felszabadultabban, toleránsabban viselkednek. Én legalábbis így látom. Szívesen kattintok az m1-re, ha az Á la Carte fut, épp ezért internetes fórumon is utánanéztem, hogyan vélekednek mások. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy az interneten is járatos nézők egy jelentős része azon hőbörög, hogy miközben a népnek csorog a nyála, „ezek” nem átallanak a kamerák előtt – hadd ne idézzem szó szerint a felháborodott nézőket –, falatozni és iszogatni.
Furcsállom, hogy csak ezt látják. Hogy közben nem hallanak semmit. Ha művész, ha tudós, ha... bárki legyen a vendég, azért általában értelmes beszélgetés alakul ki az egy óra folyamán. Mennyivel lenne érdekesebb a műsor, ha ütött-kopott öltözékben jelenne meg a vendég és a műsorvezető, ha boros helyett vizes pohár állna az asztalon, ha ízletesnek tűnő ételkülönlegességek helyett mondjuk lángost szolgálnának fel? A szociális igazságot talán máshol kellene keresni. Miért ne lehetne két fogás között őszintén és akár provokatíve is megbeszélni mindazt, ami sokakat érdekel, nem törődve az egyhangú közéleti modorral?
Azért Hajdú Péter fantáziája is megér egy misét. A bulvártévézés egyik gátlástalan személyisége most hajléktalanshow-t vezet a Story tévén, melyet széles e vidéken elsősorban a DigiTV kábelszolgáltatónak köszönhetően lehet kísérni. Ez a fiatal műsorvezető és producer nem először bizonyítja, hogy a nézettségért semmi sem drága. Most 12 hajléktalant választott ki, hogy hónapokon át nézhessük, hogyan boldogulnak egy kastélyszállóban kialakított közösségben, különböző feladatokat teljesítve. Majd aztán a néző eldönti, ki lesz a nyertes, ki kapja meg a lakást, autót és munkát. Vajon a szifiliszes terhes anyuka, a leszbikus lány, a börtönviselt férfi, vagy a négy gyerekét elhagyó, majd egy nála jóval fiatalabb fiúval szerelmespárt alkotó szőke?... Az alkotók mintha azt szeretnék elhitetni velünk, hogy embereken akarnak segíteni. Istent játszani nem rossz, de még jobb a néző kukkolós ösztöneire számítani. Arra, hogy majd kényelmes fotelükből vegyes érzelmekkel nézik őket.
Amikor az első valóságshow-hullám levonult Magyarországon, úgy tűnt, elég is volt ennyi. De nem úgy lett. A magyarországi sajtó szerint Párkányi Évi, az első Big Brother nyertese teljes lezüllés után elmegyógyintézetben kötött ki, volt, aki visszasüllyedt a pornóiparba, netán a börtönbe. Néhányan megkapaszkodtak a kisebb tévécsatornák műsorocskáiban. És mi történik majd a kieső hajléktalanokkal a műsor után?
