A Szabadkai Városi Múzeum Pillantás a múltba elnevezésű projektje keretében kéthetente más és más műtárgyat mutatunk be a múzeum különböző gyűjteményeiből. A tárgyakat a múzeum bejáratának jobb oldalán lévő, külön erre a célra kialakított kirakatban láthatják az érdeklődők.
Kezdeményezésünk lehetővé teszi, hogy Szabadka lakói megismerhessék a múzeumban őrzött kincseket, miközben intézményünk is bemutathatja gyűjteményeinek sokszínűségét olyan tárgyakon keresztül, melyek nincsenek kiállítva aktuális tárlatainkon. A kiállított tárgyak történelmi és kulturális hátteréről a mellettük lévő képernyőn juthatnak információhoz az érdeklődők.
A denevér, bőregér vagy szárnyas egér (Chiroptera, cheir = kéz + pteron = szárny) az emlősök közé tartozik, amely képes a repülésre, emellett az echolokáció segítségével a tájékozódásra is. A sarkok kivételével az egész Földön elterjedtek, s számos élőhely meghatározó fajai. Az emlősök mintegy 20%-át teszik ki, e tekintetben második helyen állnak a rágcsálók után. A repülést számukra a szárnyakhoz hasonló, a végtagjaikat összekötő bőrhártya teszi lehetővé. Ha ez a bőrhártya a farokhoz is kapcsolódik, akkor az zsákmányszerzésre szolgál. Különleges inaik lehetővé teszik számukra a lábujjak és a karmok találkozását, ennek köszönhetően lóghatnak pihenés közben fejjel lefelé. Ez a póz kevesebb energiát követel, s ez teszi lehetővé számukra a repülést is, ugyanis képtelenek a földről való felszállásra, repüléskor egyszerűen a levegőbe ejtik magukat.
Többnyire éjszakai életmódot folytatnak, a tájékozódáshoz és a zsákmányejtéshez is echolokációt, a szájon és/vagy orron keresztül kiadott ultrahangot használnak. A denevéreknek bonyolult szerkezetű orrlebenyük van, és a fülük is nagy, hogy jobban érzékeljék az ultrahangot. A legtöbb denevérnek jól fejlett a szaglása és van faj, amely fejlett látással is rendelkezik.
A környékünkön élő bőregerek napközben a sötét, elszigetelt helyeket preferálják (barlangokat, fák odvait, épületek elhagyatott részeit, padlásokat). A hideg hónapokban hibernálódnak, illetve más, melegebb vidékre vándorolnak.
Az Európában élő denevérek többsége rovarevő. Rajokban élnek, de egyedül is életben maradnak. A nőstény évente egy utódot hoz világra, amely pár hónapig az anyára csimpaszkodva él, még repülés közben is. Fontos számukra a kicsinyük, ezért a kölyköt nevelő anyák úgynevezett napköziben élnek.
Élettartamuk 30 év is lehet. Több fajuk veszélyeztetett az erdőírtás, a növényvédő szerek túlzott használata, a kőbányák használata és a szélturbinák üzemeltetése miatt.
A rovarevő denevérek fontosak a rovarpopuláció elszaporodása elleni harcban, amely szoros kapcsolatban van a környezetre káros növényvédő szerek használatával.
A Szerbiában élő denevérek védett fajok. Az emberek erdőtelepítéssel, a növényvédő szerek használatának csökkentésével, és a számukra biztos menedéket nyújtó épületek emelésével segítheti a bőregerek életbenmaradását.
A kiállított példányt a palicsi Miroslav Antić Általános Iskola ajándékozta a szabadkai Városi Múzeum Természettudományi Osztálya számára. Szöveg: Slađana Aleksić, fotó: Szabadkai Városi Múzeum.
