Ha október, akkor forradalom. Vagy legalábbis zavargás. Mindenesetre szinte törvényszerűség Magyarországon, de Szerbiában is, gondoljunk csak 2000-re, vagy az 1988-as joghurtos változatra, de mehetnénk vissza a történelemben egészen ‘56-ig, az őszirózsás forradalomig… Ha az elharapózó pénzügyi világválságot nem számítjuk ide, akkor idén még várnunk kell az össznépi felfordulásra, bár a hírekből ítélve, még mindig nincs minden veszve.
És ha szerda – gondoltam én tegnapelőtt –, akkor Dr. House, Született feleségek, csupa kihagyható sorozat, majd jöhet az alvás. De nem így történt. Bepörgött az élet az m2-n a Pörög az élet című ausztrál sorozattal. A görög származású fiú, Miki Mavros és bevándorlókból verbuválódott bandájának kalandjait minden hétköznap nyolc tájban adja az m2. Az indítás mindenesetre nem volt rossz, mintahogyan a kereskedelmi tévés vizekről megtért Kepes András comeback-je sem az m1-n. A hatvanéves Kepest az egyre több oldalát felvillantó Gundel Takács Gábor köszöntötte és faggatta egy rendhagyó Desszert keretében. Ez sajátos szülinapi ajándék volt Kepesnek, a nézőnek pedig egy másfajta ajándék: ezúttal az újságíró mutatkozott meg az újságírónak. A szerda esti műsor egyfajta felvezető is volt, mert a következő hetekben már a Különös történetek-et láthatja a tévéző, természetesen Kepessel. A sorozatból hat rész felvétele már megvan, három előkészítés alatt áll. A tévécsatorna 14 részt tervez egyelőre, hatot sugároz ősszel, a többit csak 2009 elején tűzi műsorra.
Izgalmas ebben az egészben, hogy a népszerű tévészemélyiség hogyan került vissza újfent a közszolgálati médiába, amikor jókora görbeutat írt le a kereskedelmi tévéknél, viszont saját bevallása szerint közszolgálati alkat. Hogy miért? Mert ott este tizenegy óra körüli időpontba száműzték volna, még akkor is, ha értékes a műsora, de nem vonz sok nézőt, azaz belerondítana a nézettségbe. Az MTV-ben ugyanakkor főműsoridőt kapott, este nyolc órai kezdést. „A kereskedelmi tévék főképp licenceket használnak, mi viszont saját műsorban, saját stílusban gondolkodtunk. A mozit, a televíziót és a dokumentumfilmet szerettük volna ötvözni úgy, hogy szembenézhessünk saját történelmünkkel, hogy megszabaduljunk pár előítélettől” – magyarázta. Nos, mindebből még nem derül ki, hogy valójában mit rejt a Különös történetek, csak azt sejteti, hogy érdemes lesz odafigyelni rá. Márcsak azért is, mert a kereskedelmi tévéknek nem igazán kellett. Másfelől, bizonyosan érdemes, sőt szükségszerű megtanulni szembenézni múltunkkal, önmagunkkal, megszabadulni az előítéleteinktől, vagy legalább kísérletet tenni rá.
Egészen véletlenül hasonló kérdéseket boncolgatott ugyanezen a közel sem szokványos szerda esten a Duna tévén a Polcz Alaine-ről készült portréfilm, az Úton a halállal című, aminek nemcsak a címe lélekbe markoló, hanem főhőse, a híres tanatológus, a Hospice Alapítvány megalapítója személyisége is. Polcz Alaine-től halála után is sokat tanulhatunk. Azt, hogyan nézzünk szembe a halállal, vagy a világgal, minden piszkával és forradalmával együtt.
