Júniusban tartották meg a Mennyire ismerjük egymást? elnevezésű vetélkedőt, mely a Tartományi Oktatási, Jogalkotási Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság projektuma a különböző tannyelvű középiskolás diákok számára. A vetélkedősorozat a tudás gyarapítását és a vajdasági többnemzetiségű közösséget alkotó népek történelmének megismerését szeretné serkenteni a középiskolások körében. A versenyre huszonhét iskola szerb, magyar, horvát, szlovák, ruszin, román anyanyelvű tanulói jelentkeztek. A három fordulóból álló vetélkedőre a csapatok egy megadott könyvből készültek fel a megmérettetésre. A kérdések a Vajdaságban élő nemzetek történelmén, illetve kultúráján, szokásain alapultak. A versenyben 3+1 tagú csapatok mérték össze tudásukat, ahol a fordítóknak köszönhetően mindenki a saját anyanyelvén hallhatta a kérdéseket. A zentai első forduló után a középdöntőre és a döntőre Újvidéken került sor, ahol a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium csapata aratta a végső győzelmet. Első helyezésükért olaszországi jutalomkirándulásban részesültek. A csantavéri negyedik osztályos Hajdú Sándor, az egyik versenyző számolt be lapunknak a vetélkedőn szerzett tapasztalatairól és élményeiről.
– Nagyjából egy hónnappal a verseny előtt kezdtük meg a felkészülést. Rendelkezésünkre bocsájtottak egy könyvet, amely kifejezetten erre a vetélkedőre volt előirányozva, magyar nyelven is. Ez tartalmazta Vajdaság történelmét, és tekintélyes mennyiségű ismeretanyagot a Vajdaságban élő különböző nemzetiségekről. A felkészülés a tanítási év végén kicsit nehéz volt, de próbáltam beosztani az időmet. A vegyes összetételű csapatunk négy tagból állt. A két szerb lányt és a horvát fiút Sava Samardžić történelem szakos tanár, engem pedig Szabó Adrienn történelemtanár készített fel a versenyre. Az első és a második forduló sikeres megnyerése után, a döntőn is sikerült az első helyezést megszerezni. A vetélkedőn voltak gyorsasági, ügyességi és asszociációs feladatok is, melyek jobbára a történelmi és a kulturális kérdésekre helyezték a hangsúlyt. Nagyon gyorsan kellett megadni a válaszokat, nem volt sok gondolkodási időnk. Számomra külön nehézséget okozott az, hogy habár a fordító segítségével magyarul hallottam a kérdéseket, mégis szerb nyelven kellett megvitatnunk a válaszokat a csapattársaimmal. Ha valamely kérdésre tudtam is a megoldást, elég nagy kihívást okozott megértetni magamat, de végül sikerült. Szerencsére megvolt az összhang a többiekkel, annak ellenére, hogy gyengébben beszélem a szerb nyelvet. Kisegítettük egymást, ahogy csak tudtuk. A nyereményünk egy csaknem egyhetes olaszországi kirándulás volt. Ellátogattunk Riminibe, Rómába, Firenzébe és Padovába is. Megnéztük a fontosabb nevezetességeket, a történelmi emlékeket és látnivalókat. Mindenki nagyon jól érezte magát – mesélte Hajdú Sándor.
