Nem olcsó mulatság magániskolába járatni a gyereket, ehhez nem fér kétség. Ám léteznek magánközépiskolák, és ezekben az intézményekben persze diákok is vannak. Tehát a szülők, a diákok egy része a magániskolák mellett teszi, tette le a voksát. Arra voltunk kíváncsiak, mi az, amiben különböznek a magánközépiskolák az állami iskoláktól.
A szabadkai Global Közgazdasági Középiskolában négy szakon mintegy 100 diák tanul, akik a négyéves képzés során pénzügyi-, vámügyi-, jogi- vagy idegenforgalmi-technikusi képesítést kapnak.
– Fontos a diákokkal való személyes foglalkozás. Mindenki másmilyen, és ez a tanulási stílusban, a tanulási ritmusban is megmutatkozik, tehát arra figyelünk, hogy minden tanulóra elég idő jusson – hallottuk Drenka Bezbradicától, a Global igagaztónőjétől, aki elmondta azt is, hogy szervezett különórák vannak. – Amikor a diák szeretne segítséget kérni vagy a tanár látja úgy, hogy szüksége van különórára, lehetőség van rá. Ez benne van a tandíjban. Tehát a szülőknek nem kell magánórákra járatniuk a gyereküket, és amellett vagyok, hogy ezt ne is kelljen megtenniük. Gyakran a magánórák fizetése többe kerül a szülőknek mint havi 100 euró, ami a havi tandíj nálunk.
A tandíj egy évre 1200 euró. Részletfizetés lehetséges. Az első rész – amit a beiratkozásnál fizetnek – 300 euró, azután 100 euró havonta. A tanterv és a tankönyvek ugyanazok mint az állami intézményekben, és ezek ára is benne van a tandíjban – tudtuk meg, ahogy azt is, hogy a diákokat tanulmányi kirándulásokra is viszik, például Kopaonikra, és elsősegélynyújtás-képzést is szerveznek, ami ugyan fakultatív program, de arra buzdítják a diákokat, hogy vegyenek részt rajta.
A magánközépiskolák nem kötelesek felvételi vizsgát tartani, a Golbalban sincs ilyen jellegű megmérettetés.
– Az én álláspontom, hogy vannak olyan diákok, akik jó képességűek csak éppen a felvételi vizsgán nem tudtak megfelelően teljesíteni. Másrészt a felvételi vizsgán valahol megengedett az átírás valahol nem – magyarázza az igazgatónő. – Ami a mi kritériumainkat illeti: idén volt a harmadik iratkozás. Első évben 3 diákunk volt, tehát ott még nem volt kritérium. A múlt évben a jó, azaz a hármas tanulmányi átlag volt a legkevesebb, amivel beiratkozhattak a diákok. Egyesek azért hármas tanulók, mert valóban csak annyit érdemelnek, de vannak – nem is kevesen – akikben több van, mint közepes képesség, csak nem foglalkoztak velük, vagy nem voltak elég szorgalmasak, nem kaptak elég motivációt. Ők is elérhetnek nagyon jó eredményt. Ebben a tanévben a jeles tanulmányi eredmény volt határ, és a jó tanulókat is felvettük, de őket szelektálva. Velük személyes beszélgetést tartottunk, és megpróbáltuk felmérni, hogy azért csak hármas tanuló a jelentkező, mert ennyi a képessége, vagy azért, mert van benne több, csak nem bontották ki belőle.
A diákokkal a számítógépes teremben találkoztam. Kis tantermeik vannak, de a felszereltségre nem panaszkodnak. Most vesznek intermediális táblákat, projektorjaik már vannak.
Míg az igazgatónőre vártam, a tanári szobában kínáltak hellyel. Az iskolának vannak saját tanáraik, mint például az a fiatal tanárnő is, aki korábban egy állami intézményben dolgozott, de elmondása szerint itt sokkal jobban érzi magát, és vannak olyan tanárok, akik máshol is tanítanak, csak ott nincs meg a teljes óraszámuk. Az igazgatónő elmondta, legszívesebben olyan fiatalokat alkalmaz, akik megértik, elfogadják, hajlandóak alkalmazni az új módszereket. Ismerik a számítógépes munkát, képesek az újításra. Legtöbbjük nem egyenesen az egyetemről jött ide, hanem van némi tapasztalatuk.
A Globalban magyarul is van tanítás. Bár volt 2 jelentkező, de arra hivatkozva, hogy két tanuló csaknem lehet egy igazi osztály, még ha így több idő is jut rájuk, mert olyan, mintha magántanáraik lennének, ebben az évben nem nyílt magyar tagozat.
– Arról, hogy milyen 2-3 diákkal foglalkozni, vannak tapasztalataink, ugyanis 2. és 3. osztályunk van magyar nyelven, de nagyon kevés a magyar tannyelven tanuló diák. A másodikban három, a harmadikban pedig kettő tanuló van. Teljesen magyarul tanulnak, csak a szerb nyelv van szerbül. Viszont vannak olyanok, akik szerbül tanulnak, de magyarok vagy vegyes házasságból születettek. Nem volt külön kampány magyar és szerb nyelvűeknek. Az iskolánkban vannak magyarok, bunyevácok, horvátok, még egy moldvai lány is, az első osztályban roma is. Hogy voltak-e gondok a beilleszkedéssel? Nem. Nálam két dolog igazán tiltott, és nagyon szigorúan büntetünk, ha mégis előfordul ilyesmi: a nemzeti alapon való negatív megkülönböztetés és a különböző sportcsapatoknak szurkolók összeütközése. Szerencsére még sohasem volt nemzeti alapú probléma. A gyerekek nem rosszak. A gyerekek csodálatosak, ahhoz képest, hogy milyen világban élnek, milyen időkbe születtek bele. Törődni, foglalkozni kell velük – lehetőleg minél individuálisabban, és mi erre törekszünk – monda Drenka Bezbradica.
A verbászi, 2004 óta működő Kozma i Damjan egészségügyi magánközépiskolában, ahol csak szerb tannyelvű képzés folyik, és általános nővér-technikusokat, fogász-technikusokat és gyógyszerész-technikusokat képeznek, 1600 euró az éves tandíj, s ahogy azt Ljiljana Koprivica igazgatónőtől megtudtuk, ebben az árban benne vannak a tankönyvek, a tanulmányi kirándulások és a tanfelszerelés, azaz a törlőgumitól, ceruzáktól kezdve a könyvekig, füzetekig minden, de a vadonatúj nővérruha, a gyógypapucs is, s ha a ruhájuk, papucsuk az évek során elhasználódik, elszakad, az iskola újat biztosít. A kérdésre, hogy vajon miben látja a különbséget az állami iskolák és a magániskolák között, az igazgatónő Drenka Bezbradicához hasonlóan válaszolt. Ugyanis Ljiljana Koprivica is elmondta, hogy kis létszámú osztállyal dolgoznak a multimediális taneszközökkel felszerelt tantermekben, egy-egy tagozaton nem több, mint 20 diák van, mert szerinte ez az a maximális létszám, amikor még érdemben lehet minden tanulóval foglalkozni. Felvételi náluk sincs, a kritérium itt a legkevesebb, általános iskolai 4-es (jeles) tanulmányi átlag. Saját tanári gárdájuk van, köztük persze orvosok, gyógyszerészek is vannak, a tanterv és a tankönyvek nem különböznek az állami intézményekétől, azzal, hogy ha szükséges, megnövelik a gyakorlati órák számát, s ez azért is kivitelezhető, mert jó az együttműködés azokkal az intézményekkel, ahol a diákok a gyakorlati óráikat töltik. A diákok – most 130 tanuló van – pedig az igazgatónő elmondása szerint szorgalmasak, olyanok, amilyennek lenniük kell, mert ahhoz a munkához, amelyre felkészítik őket, nagy elhivatottság szükséges.
