Kilencven éve, 1918. október 28-án alakult meg Csehszlovákia, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállamaként. A History csatorna élvezetes, alkalmi összeállításából többek között az is kiderült, hogy 1992-es széteséséig nemcsak filmiskolája, hanem tévés produkciója is elismerést vívott ki világszerte.
A közép- vagy idősebb nemzedék egy kicsit nosztalgikus érzéssel viszonyul az egykori csehszlovák film- vagy rajzfilmgyártáshoz.
Médiaszociológusok szerint azért, mert a szocializmus korának sorozataiban általában az akkori tipikus élethelyzeteket mutatták be, sok kellemes emléket hagytak maguk után. Lassúbb volt a világ, nem volt internet, mobiltelefon, nem volt ezerféle csatorna, ezerféle választék, ezerféle reklám. Egyszerűbbek, világosabbak, átláthatóbbak voltak a dolgok. A médiaszociológusok ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy a nosztalgia mellett kialakult egyfajta retródivat, a gagyi imádata: vagyis a fiatalabbak inkább azért szerethetik a szocialista éra sorozatait, mert viccesnek találják azok egyszerű eszközeit. Mindenesetre tény, hogy az akkori műsoroknak komoly közösségformáló ereje volt: a televízió őskorában azért, mert mindenki az egyetlen, készülékkel rendelkező szomszédhoz járt át tévézni, később pedig azért, mert – csatornaválaszték hiányában – mindenki ugyanazt nézte, így a sorozatok egyes epizódjai után meg is beszélték egymással a történteket. Ilyen, mély benyomást gyakorló sorozat volt a Kórház a város szélén, ez vezetett be a kórházi sorozatok világába, jóval a Klinika előtt, hisz első részei 1977-ben készültek. Arról nem is szólva, hogy mennyivel korábban készültek, mint a Vészhelyzet vagy a Grace klinika, melyek már nyilván biztosra mentek: a kórházsorozat nem lehet vesztes a piacon. A sorozatoknál azonban a rajzfilmek talán még inkább megpecsételőek voltak, a két jómadár: Bob és Bobek, a két kópé: Moha és Páfrány, a szocialista nevelési célzatú, de világszerte népszerű A vakond nadrágja, és mások. Ahogyan a könyv saját egyedi útját járja a nyomdát elhagyva, úgy a filmek, rajzfilmek is kifürkészhetetlen utat tesznek meg.
Ki gondolta volna, hogy a csehszlovák rajzfilmgyártás aranykorából ránk maradt Bob és Bobek – akikben nyulakat tisztelhetünk – , világszerte népszerűségre tesznek szert, annak ellenére, hogy kimondottan szocialista eszméket hirdettek? Hogy megértsük: a cilinderben lakó, és reggelenként általában tornázó nyulak nagyobbika, a szorgalmas Bob a lustább, kisebbik Bobeket kell noszogassa: „Ébresztő! Gyerünk dolgozni! – De miért? – Mert a munka nemesít”. Nem sokkal más a helyzet A vakond nadrágjával, mely tulajdonképpen a textilipar működését kellett bemutassa. A végeredmény olyan sikert jegyzett a nyugati világban is, hogy a velencei filmfesztiválon első díjban részesítették, majd sorra érkeztek a rendelések a különféle országokból.
