Sokszor teszik fel a kérdést az anyaországban: miért kell két közszolgálati televíziónak párhuzamosan szólni a határon túliakhoz, sőt azt is: egyáltalán minek szólni róluk. Hallják? Látják? Érdekel ez valakit? Olyanok is vannak persze – reményeim szerint nem kevesen –, akik szívesen veszik a határ túloldaláról érkező híreket. Mi bizony másként látjuk a helyzetet: jól esik, ha mi is „benne vagyunk a televízióban”, ha foglalkoznak velünk, mert fontosak vagyunk a széles közösség számára, ha kézzelfogható és szellemi értékeinket mutatják be, és nemcsak akkor szólnak rólunk, ha vernek bennünket.
A magyar állami főadónak kötelessége, hogy minden magyarhoz eljuttassa üzenetét, hogy közvetítse a kulturális értékeket, és azok tiszteletére neveljen. Ezzel nemcsak az anyaországiakat tájékoztatja, nemcsak teret ad egy-egy régió hangjának, hanem a műszaki lehetőségeknek hála összeköti a határon túli régiókat is. Így értesülhet a legközvetlenebbül a kárpátaljai a vajdasági eseményekről, vagy az erdélyi a szlovéniai történésekről...
És mindennek immár tizenöt éve. Vagyis 15 esztendeje, 1993-ban alakult meg a Magyar Televízió Határontúli Műsorok Szerkesztősége, mely másfél évtizede igyekszik tematikus műsorai keretében szólni a kárpát-medencei magyarságról.„Adások sora formálta az alkotók csapatát, s ha az elnevezések változtak is, a munkatársak személye mindig biztosította az állandóságot, kovácsolta azt a szellemet, amely átszövi mindennapjainkat” – mondta a születésnap alkalmából Medveczky Balázs, az MTV alelnöke. S ez való igaz, az MTV folyamatosan figyelmet szentel a határon túliknak, bár még ebben a jubileumi pillanatban sem szabad megfeledkezni a Duna TV ebbéli töretlen igyekezetéről.
Az elmúlt 15 évnyi folyamatosságban, meg kell jegyezni, voltak igen karcsú időszakok, amikor alig jutott ránk idő, vagy ha jutott is, akkor a nap meglehetősen „eldugott időpontjában”: kora reggel, vagy késő este. Most sem sokkal jobb a helyzet. Kissé ünneprontó gondolatok ezek, pedig csak régi mulasztásomat igyekszem pótolni, igaz, rossz időzítéssel. A tévéjegyzet rendszeres olvasói ugyanis már régen kértek, ejtsek szót a határontúliaknak szánt műsorokról, hiszen rendkívül jó, hogy vannak, de még jobb lenne, ha előkelőbb műsoridőt kapnának, és ha nagyobb teret szentelnének a vajdaságiaknak, csakúgy mint a többi, kisebb lélekszámú kárpát-medencei magyarlakta vidéknek.
Sokan úgy szeretnénk hát, hogy a hétmérföldes csizma szaporább léptekkel járná a világot, és gyakrabban mártózna meg a déli végek szépségeiben, mert a Magyar Televízióban sugárzott itteni tudósítások, riportok, interjúk ugyanúgy erősítik nemzeti hovatartozástudatunkat, kulturális identitásunkat, mint a vajdasági médiában közöltek. Lehet még jobban is. Épp ezért, fenntartásaink ellenére, nagyra értékeljük a 15 évnyi igyekezetet.
