Az Újvidéki Színház első idei bemutatója előtt áll: Molière: A mizantróp című művét viszi színre pénteken, november 14-én. Mint László Sándor igazgató a tegnap megtartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta, egy-egy évad első bemutatója általában korábbi időpontban elkészül, az idén azonban a romániai Anca Bradu időbeosztásához alkalmazkodva kezdődtek a próbák, de a közönség is meggyőződhet: érdemes volt várakozni.
Akik látták, bizonyosan emlékeznek Bradu A kommunizmus története elmebetegek számára elmesélve című előadás rendezésére, amikor bizonyította, hogy kiváló érzékkel megáldott, nagy tudású művész. Az együttműködés folytatódik – mondta az igazgató –, sőt bővül. A pénteki bemutató díszlet- és jelmeztervezője ugyanis Európa egyik vezető szakembere, a Párizsban dolgozó Florica Malureanu, aki Bradunak köszönhetően vállalta el az együttműködést. Malureanu korábban dolgozott Szabadkán és Belgrádban, de Újvidéken még nem. Az előadásban még egy új szakember mutatkozik be: Zoran Simjanović zeneszerző, akinek ez az első együttműködése az újvidéki magyar színházi társulattal.
Anca Bradu a főszerepet Balázs ÁronPataki Gyűrű- és Sterija-díjas színészre bízta, a további szereplők: Varga Tamás, Kőrösi István, László Sándor, Elor Emina, Ferenc Ágota, Jankovics Andrea, Magyar Attila, Sirmer Zoltán, Huszta Dániel, Pongó Gábor, Molnár Róbert, Faragó Edit, Jaskov Melinda, Táborosi Margaréta, valamint Kokrehel Júlia, Crnkovity Gabriella, Raffai Ágnes, Buza Ákos, és Soltis Lehel főiskolai hallgatók. A rendező munkatársa, Góli Kornélia a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a darabválasztást kiválónak tartja, a közönség a klasszikus irodalom egyik jellegzetes művével találkozhat a színpadon, melynek olvasata a rendezőnek köszönhetően igazán sajátos és rendkívüli.
A munkafolyamatról, a társulatról, az előadásról Anca Bradu megjegyezte, hogy kiváló élményekkel gazdagodott: az Újvidéki Színház társulata azon kevesek közé tartozik, ahol a munka felér egy szellemi tapasztalattal, ahol rendkívül jó légkörben lehet dolgozni a nyelvi akadályok ellenére, és ahol mindenki sajnálja, ha véget érnek a próbák.
– Nem is hittem, mekkora gondot veszek a nyakamba, amikor A mizantrópra esett a választásunk. Molière remekművéről, egyik legsúlyosabb darabjáról van szó, melynek színreállításában, mint a klasszikus daraboknál általában, az az első kérdés, hogyan időszerűsítsük úgy, hogy a közönség értse, második pedig az, hogyan alakítsuk ki az előadás nyelvét, hogy mégse veszítse el annak a kornak a poétikáját, amelyben született. Mi elálltunk az agresszív időszerűsítéstől, úgy is mondhatnám félig klasszikus, félig modern előadást készítettünk. Igyekeztünk a klasszikus stílust összehangolni a maival, a korszerűvel, és időközben hűnek maradni az eredeti szöveghez. Hogy ki ez a mizantróp? Miért vívja elkeseredett szélmalomharcát a hazugság, a képmutatás, a korrupció ellen, ha ő maga is tudja, hogy a világ rohad, és a rothadtság nem orvosolható? Ez egyfajta paradoxon, mely rendkívül izgalmassá teszi a történetet, és egyfajta kulturális jelenség is, mely végigvonul évszázadokon keresztül. Molière főhőse sivatagba, mintegy a világ végére menekül ebből az állapotból, Anca Bradu előadása pedig itt kezdődik.
