Meglepetések hete van mögöttünk, s erre nemcsak a szlovák államvezetés szolgáltatott okot, amely váltig kitart a dunaszerdahelyi rendőri beavatkozás jogossága mellett, mégha ezt nem is tudja bizonyítani, hanem sok minden más: például felfedezték, hogy korunk egyik súlyos betegségét, az Alzheimer-kórt a távvezeték kisugárzása váltja ki, és hogy egy ártatlan krémmel talán gyógyítani lehet a másik népbetegséget: az AIDS-t, vagy hogy ennyi idő után Egyiptomban még mindig van mit felfedezni, hiszen megtalálták az immár 118. piramist.
A sort folytathatnánk azzal a meglepő álhatatatossággal, amit a nyugdíjasokat képviselő Krkobabić kormányalelnök úr produkál védelmezve a jövő évi nyugdíjakat nem mással, mint a Nemzetközi Valutaalappal szemben. És, nem bizarr, hogy valaki vette a bátorságot és kilencven év távlatából dokumentumfilmet hamisított az I. világháborúról? Ezek után már aligha kellett meglepődnünk a Szerbiai RTV szerda esti híradójának szenzációs felismerésén, miszerint az ország évi 50 millió euró veszteséget jegyez a film-, és tévékalózkodás miatt. Az összeg valóban nem eldobandó, de akkor is kétlem, hogy ennyi év (szabad számításom szerint legalább két évtized) alatt senki sem járt utána, hogy ki mindenki, mivel nem számol el ország-világ előtt. Hosszú lehet a sor, de a kalózkodásnál maradva az SZRTV számításába azok a „kalózok” kerültek be, akik illegálisan forgalmazzák az audio-, vagy videoanyagokat, és meglehetősen olcsón, utcasarkokon árusítják a „terméket”, miközben semmibe veszik a szerző bárminemű jogát, és díját. Etikus dolog az SZRTV részéről a szerző védelme, viszont meglepő, hogy máris elfeledkezett a kilencvenes években sugárzott film és zenei anyag garmadájáról, melyet alapvető jogi szabályozás nélkül, közszolgálati médiaként is szemrebbenés nélkül műsorra tűzött. A kilencvenes évek ugyan elmúltak, a szerbiai nemzeti adó is lényegesen megváltozott, de továbbra is kísért a bort iszik, vizet prédikál helytállósága. S aztán, kiderült a turpisság: bűnvádi eljárást indítottak egy belgrádi hamisító ellen, aki nemcsak eltulajdonította Goran Marković Turné című vadonatúj filmjének félig kész másolatát – Szerbia ezt a filmet jelöli Oscar-díjra a külföldi filmek kategóriájában –, hanem azt honlapra tette, ahonnan bárki letölthette. Ugyanezt megtette több más szerbiai gyártású filmmel, és tévésorozattal. Talán ez utóbbi lehet a legfájóbb az SZRTV-nek. El kell ismerni, jogos a felháborodás, csakhogy ettől még a nagy halak vígan lubickolnak. A bűnözéssel vádolt „kalóz” nem sokat kereshetett mások munkáján, hiszen egy nem titkolt honlapcímen adta közre azt, amit megszerzett. Ezzel sokat ártott ugyan a szerzőknek, de naivitása egyértelmű. Nem tartozhat azokhoz, akik rég kitanulták a „szakmát”, akik abból élnek, vagy gazdagodtak meg, hogy mások szellemi tőkéjét, művészi alkotómunkáját lopják meg egyszerű sokszorosítással.
Az lepne meg igazán, ha ez az ország tényleg leszámolna a kalózkodással, és ha ténylegesen alkalmazná a szerzői jogvédelmet, minden szinten. Nem kevésbé az – visszakanyarodva az indítóul szolgáló példához –, ha holnap a szlovák-magyar csúcs révén csillapodnának a kedélyek Szlovákiában.
