Ahogy arról lapunk is már beszámolt, a szerbiai Oktatási Minisztérium kollégiuma a napokban dönt arról a javaslatról, hogy a felvételi ponthatárt az eddigi 1 pontról 5 pontra emeljék. A négyéves középiskolai szakokra felvételizőknek így is a példáknak kevesebb mint a felét kell jól megoldaniuk, a pedagógusok szerint még ez is tudásminimum, de mégis előrelépés az egyetlen egy ponthoz képest, amit mind a pedagógus, mind a diák munkája leértékelésének tartanak.
A PEDAGÓGUSOK VÉLEMÉNYE
– A diákoknak nem a minimumot kellene teljesíteniük, és ez az öt pont még mindig a minimum. Az ideális az lenne, ha a felvételizőknek a példák felét és a felénél többet kellene jól megoldaniuk, tehát az elérhető 20 pontból 10, 11 pontot kellene összegyűjteniük. Az igazi előrelépést ez jelentené – vallja Tóth Szilvia, a szabadkai Majsai Úti Általános Iskola igazgatónője. – Úgy látom, hogy minél alacsonyabban van a mérce, a diákok annál inkább alulteljesítenek, pedig a diákok igenis tudnak teljesíteni. El kell érni, hogy valóban azok a diákok jussanak be az adott négyéves képzésre, akik tényleg odavalók. Az 1 pont szerintem a pedagógus és a diák munkájának a megcsúfolása, leértékelése.
Ezt a véleményt osztja Vermes Olga, a szabadkai Politechnikai Középiskola igazgatóhelyettese is. Szerinte is kedvező változást hozhat a felvételi kritériumokon való szigorítás, hiszen nem kevesen vannak olyanok, akik túl könnyen bejutottak egy-egy négyéves szakra, de sem az előző eredményeik, sem az előtudásuk nem elegendő ahhoz, hogy eleget tegyenek az adott technikumi program elvárásainak.
Kiindulópontként jó ez a ponthatáremelés. Ha már van felvételi, akkor készüljenek rá komolyan. Persze várható ellenállás, elégedetlenség a szülők részéről, akik zöme négyéves középiskolába küldené a gyerekét. Volt már olyan tapasztalatunk, hogy a gyerek nem tudta vagy nem is akarta követni a négyéves képzés programját, s már maga a diák is átiratkozott volna, de a szülő ragaszkodott hozzá, hogy a négyéves szakon maradjon – mondja Vermes Olga. – A másik fontos dolog, hogy vissza keljen állítani a harmadik fokozat becsületét is, vagyis a hároméves szakközépiskolák értékét is, ugyanis itt olyan szakmákat tanulhatnak a diákok, amelyek hiányszakmáknak számítanak, s biztosabb munkalehetőséget nyújtanak. Vissza kell hozni ezen szakok becsületét, emelni kell a színvonalát, hogy ne csak azok iratkozzanak ide, akik még az egy pontot sem érik el.
MIT MONDANAK A SZÜLŐK?
Apró Bakai Magdolna, pszichológus, három gyermek édesanyja (Ada):
– Úgy gondolom, hogy ha már van fölvételi, akkor a minőségre törekedjenek. Tehát fontosnak tartom az öt pontos határt. Az egyik fiam már középiskolás, tavaly minden különösebb gond nélkül megírta a tesztet, nagyon szép eredménnyel zárta a nyolcadikat. Azonban az volt a meglátásom, hogy a gyerekek nagyon lazán készültek a fölvételire. Nem szüntetném meg a fölvételi vizsgát, viszont nem kellene általánosítani. Nem mindegyik középiskolában matematikából és anyanyelvből mérném a tudásukat, hanem lehetővé tenném a számukra, hogy más tantárgyat is választhassanak. Érdemes volna elgondolkodni az alkalmassági beszélgetés bevezetésén is, úgy a szakiskolákban, mint a művészeti és a tehetséggondozó gimnáziumokban.
G. Sz., két gyermek édesanyja (Zenta)
– Most nyolcadikos a lányom. Nálunk a Magyar Tanszék a végső cél, de még nem tudjuk, melyik középiskolába fog jelentkezni. Nem tartom fölöslegesnek a felvételi vizsgát, de nem örülök, hogy megemelik a ponthatárt. A gyerekek napról napra nagyobb stressznek vannak kitéve, izgulnak a felelés, a dolgozat, a fölmérő miatt. A fölvételit pedig még inkább megszenvedik. Sokuknak nem elég, hogy az iskolában felkészítik, különórára kell járniuk ahhoz, hogy megfelelően tudjanak teljesíteni. A matematika nem megy mindegyiküknek egyformán: van akinek nehéz még azt az egy pontot is elérni. És azt hiszem, emiatt nem kellene megvonni tőlük a lehetőséget, hogy középiskolába iratkozzanak. A gyerekek közül sokan csak a középiskolás éveikben érnek meg a tanulásra.
