Mintegy tizenöt évvel ezelőtt generációnként még két magyar tagozat volt a szabadkai Sonja Marinković Általános Iskolában, most generációnként csak egy osztály maradt, és ezek is átlagosan kevesebb, mint tíz diákkal működnek, hallottuk az intézmény igazgatójától.
A megcsappant diáklétszámú általános iskolákat érinti majd minden bizonnyal leginkább a racionalizáció, vagyis az az ésszerűsítési folyamat, amelynek tervei az oktatásügyi minisztérium kérésére máris készülnek, s várhatóan a jövő tanévben aktívan realizálódni is kezdenek. Néhány iskolát kérdeztünk meg, hogy miként látják a helyzetet, hogyan viszonyulnak a racionalizációhoz, mitől tartanak leginkább.
– A probléma ott van, hogy sajnos nincs elég gyerek, a magyar tagozatokon ez hatványozott probléma. Az iskoláknak ádáz harcot kell vívniuk, hogy a szülők éppen az ő iskolájukba írassák a gyereküket. Mi minden évben – az iskolapedagógus, a leendő első osztály tanítónője és én – ellátogatunk az óvodákba, hogy a mi iskolánkba csábítsuk a gyerekeket. Mások is ezt teszik. Szomorú, hogy ilyen szintű harcot kell már vívnunk. Több olyan óvoda is van, ahol egyetlen magyar csemete sincs. Volt egy év, amikor csupán 15 magyar kicsiny volt az egyik óvodában, ahonnan három közeli iskolába íratták a gyerekeket, bele lehet gondolni, hogy akkor egy-egy intézménybe hány gyerek került – mondja Miladin Maravić, a szabadkai Sonja Marinković Általános Iskola igazgatója – Persze szeretném, ha mindegyik gyerek a mi iskolánkba kerülne, de így akarja még három közeli iskola is. Nem tudom, hogyan zajlik majd a racionalizáció, így még konkrét félelmeink sincsenek. Én is egyetértek azzal a véleménnyel, hogy 3-4 diák nem lehet igazi osztály, a közösségi élettől nem lehetnek megfosztva, de azt is tudni kell, hogy az iskoláknak joga van és kötelessége is harcolni az osztályok megnyitásáért. (Mint ismeretes, 15 főnél kisebb létszámú osztály megnyitásához a tartományi oktatásügyi titkárság engedélye szükséges – a szerző megj.) Én is harcolok minden évben, és az elkövetkezőkben is fogok, akár 3-4 diákért is.
– Szükség van a racionalizációra. Hogyan? Talán az iskolákon belül az osztályok összevonásával, s ha még így is kevés a diák, akkor az egyik iskolából a másikba való utaláson lehetne elgondolkodni. Viszonyt a szülőknek megvan a joguk, hogy megválasszák, melyik iskolába íratják a gyereküket. Az alsó osztályokban kombinált tagozatok létesítése is szóba jöhet, bár a mi tanítóink ilyesmire nem kaptak külön képzést, de akár szemináriumokat is lehetne szervezni. Még nem tudunk konkrétumokat, hogy hogyan is zajlik majd ez az ésszerűsítés – mondta Miloš Vukadin, a Miloš Crnjanski igazgatója.
A Majsai Úti Általános Iskola az egyik legnagyobb Szabadkán, mintegy 900 diák jár ebbe az intézménybe, 37 tagozata nagy létszámú. Tóth Szilvia igazgatónő elmondta, ezért nincs is okuk félni, hogy esetlegesen egy másik iskolával társítják őket, vagy másik iskola diákjait ide utalják. Az utóbbi már csak azért sem lenne elképzelhető, mert a Majsai úti iskola egyik legnagyobb problémája a helyhiány, a befogadási kapacitásuk természetesen véges. Ahogy az igazgatónő elmondta, az épületet 600 diákra tervezték, most pedig körülbelül 900 tanulójuk van. Mint pedagógus, Tóth Szilvia is osztja azt a véleményt, hogy meg kell teremteni a szocializálódás alapfeltételeit a diákok számára, s a gyerekek érdekeit kell szem előtt tartani, mert nem a gyerek van a pedagógusért, hanem fordítva.
– Arra azért figyelni kell, hogy ne a jó pedagógusok maradjanak munka nélkül. A racionalizáció pedig talán hatni fog azokra, akik munkában maradnak, hogy igyekezzenek képezni, fejleszteni magukat – mondta Tóth Szilvia.
